Mint Mikszáth Kálmán Új Zrínyiászában az isteni tévedés következtében megfújt trombitaszóra feltámadó Zrínyi Miklós és szigetvári csapata, úgy támadt fel Horn Gyula a napokban. Vagy tévedésből vagy készakarva, de úgy tűnik, valaki megcsörgette a kínzókamrás kulcscsomót a Munkásmozgalmi Panteonban, aminek következtében a mi Gyulánk feltámadt, helyesebben fel nem támadt, mert ilyen a kommunisták szerint nincsen, hanem csak elkezdett kísérteni a szelleme, ugyanis, mint Marx óta tudjuk, a kísértés egy jó kommunista szokás.

Horn Gyula szellemét a XIII. kerületi önkormányzat baloldali képviselői idézték meg, akik úgy döntöttek, hogy a 2014. évi szoborállítást követően ezúttal közterületet neveznek el róla annak érdekében, hogy szelleme mindörökre ott kísértsen a Gyermek tér és a Mosoly utca szomszédságában.

Őszintén reméltem, hogy utcanévtábla-avató ünnepséget is rendeznek nekünk, ahol lesz majd felolvasás a Best of Horn káromkodásgyűjteményből, és ahol az egykori szesztestvér, Jean-Claude Juncker – ha a sok alkohol által okozott isiászától egyáltalán még repülőre tud ülni – majd megint valami szép beszédet mondhat Gyuláról és az Unicumról, mint tette ezt 2015-ben Brüsszelben.

Azt is reméltem, hogy az utcanévtábla-avató ünnepségen valaki fel fogja olvasni a Magyarország önkormányzatairól szóló, 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (1) bekezdését, amely szerint: „közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.” És rögtön meg is magyarázzák, hogy a törvény törvénytelen, ezért annak betartása rájuk nézve nem kötelező, sőt, annak megszegése a jogállamiságért vívott küzdelem heroikus epizódja. Különben is: a Kádár-rendszer nem is volt önkényuralmi rendszer.