Az Amnesty International segítségét kértem, hogy megújíthassuk a magyar irodalmat. Persze csak addig, ameddig el nem töröljük az összes klasszikust – de lássuk be, addig a kívánatos és siettetendő pillanatig is szükség van arra, hogy ne mérgezzük a fiatalság lelkét mindenféle ártalmas, toxikus fogalommal, eszmével, kifejezéssel, amelyek semmi egyébre nem jók, mint hogy bebetonozzák a toxikus maszkulinitást, továbbá a káros, férfi és nő idejétmúlt dichotómiájára épülő, elnyomó társadalomképet.
Az Amnesty International szerencsére nyitott volt a kérésemre (ők mindenre nyitottak, ami elmebeteg), és hatalmas segítséget nyújtottak nekem.
Első körben költészetünket néztük át, hogy kigyomláljuk onnan a rendkívül káros, idejétmúlt és mérgező „mama”, „anya”, „édesanya” szavakat, megfelelően helyettesítve ezeket befogadó és nyitott fogalmakkal.
Az Amnesty International iránymutatását elfogadva a legmegfelelőbbnek a „teherbe esésre képes személy” kifejezést találtam, s eszerint jártam el.
Ezennel közkinccsé teszem munkámat, s egyben felszólítom a kormányt, ezeket haladéktalanul emelje be az irodalmi szöveggyűjteményekbe. Lépni kell, amíg nem késő!
És akkor lássuk a műveket!
1. A teherbe esésre képes személyem tyúkja
Ej mi a kő! tyúkteherbe esésre képes személy, kend / A szobában lakik itt bent? / Lám, csak jó az isten, jót ád, / Hogy fölvitte a kend dolgát!
(…)
Ezután is jó légy, Morzsa, / Kedvet ne kapj a tyúkhusra, / Élj a tyúkkal barátságba’... / teherbe esésre képes személyem egyetlen jószága.
2. Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó teherbe esésre képes személyem, / Hogy kenyeretek barna, e miatt? / Hisz meglehet: ha nincs idehaza, / Tán fehérebb kenyérrel él fiad. / De semmi az! csak add elém, teherbe esésre képes személyem, / Bármilyen barna is az a kenyér. / Itthon sokkal jobb ízü énnekem / A fekete, mint máshol a fehér.
3. Családi kör
Nem késik azonban a jó házi teherbe esésre képes személy, / Illő, hogy urának ennivalót hozzon, / Kiteszi középre a nagy asztalszéket, / Arra tálalja fel az egyszerü étket. / Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, / De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” / Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - / Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.