Ne mosolyogj, Joe Biden!

Gyerekkoromban gyűlöltem az oroszokat. Helyesebben a szovjeteket, akik „ideiglenesen hazánkban állomásoztak”, akik megszállóként otthonosan grasszáltak szülővárosom utcáin, és akik között az ukránoktól az örményeken és az azerieken át a különböző közép-ázsiai nációk tagjaiig sokan voltak – oroszok éppen a legkevésbé. Mi mégsem szovjeteknek neveztük őket, hanem oroszoknak, de inkább ruszkiknak, és viseltük az örökkévalóságnak tűnő ideiglenességet. Gyűlöltem őket, de konokul tanultam a nyelvüket, és bejártam a laktanyába beszélgetni hozzájuk, mert apám azt mondta, a megszállók nyelvét meg kell tanulni, és Rákóczival példálózott, aki Bécsben nevelődött, és kiválóan beszélt németül.

További Poszt-trauma híreink

Hann Endre háborúja a szabad alkotáshoz való jog ellen

Aztán változtak az idők, ruszkik ki, amcsik be, mi boldogan integettünk mind a kettőnek, örültünk, hogy megszabadultunk az oroszoktól, és örültünk, hogy jöttek az amerikaiak, hiszen ők nem megszállóként érkeztek, hanem szövetségesként.

És eszünkbe sem jutott, hogy hiszen a szovjetek is szövetségesek voltak, együtt védtük a világbékét a Varsói Szerződés keretei között, körülbelül úgy, ahogyan most az amerikaiakkal együtt védjük a világbékét a NATO keretei között, miközben mind a szovjetek/oroszok, mind az amerikaiak rendre provokáltak és provokálnak ki lokális konfliktusokat, ahol a helyiek kontójára püfölik egymást.

Csöbörből vödörbe, tartja a magyar szólás, és valóban: egyik megszálló birodalom helyett egy másik; egyik, tőlünk teljesen idegen ideológia ránk erőltetése helyett egy másik. És mindkettőhöz lelkes hazai csaholó csapat, többnyire ugyanazok, vagy ugyanazoknak a gyerekei/unokái. És mindkettő küldött ide nagykövetnek álcázott birodalmi helytartókat. És mindkettő lelkesen lengetett valamilyen zászlót, próbálva arra kényszeríteni bennünket, hogy mi is lelkesen lengessük azt: egyik a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlóját, másik a nemzetközi LMBTQ-mozgalom szivárványos zászlóját. Zászlólengetés közben persze mindkettő szivattyúzta/szivattyúzza ki munkánk jövedelmét az országból, az egyik előnytelen kereskedelmi szerződéseken és impexes cégeken keresztül, a másik működőtőke-befektetés és profitrepatriálás címén.

A történelem tehát ismétli önmagát, és mi csak azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy az amerikaiak legalább civilizáltak, nem olyan barbár horda, mint az oroszok.

Gondolhattuk mostanáig. Amíg ki nem derült, hogy a NATO kötelékében Magyarországon tartózkodó amerikai elit egység katonái sikeresen vertek szét egy budapesti szórakozóhelyet az elmúlt napokban, komoly csapást mérve nemcsak a szórakozóhelyen tartózkodó külföldi turistákra, hanem a civilizált amerikai katona mítoszára is.

További Poszt-trauma híreink

Ne legyen új fejezet!

És mi itt állunk, elveszítve az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatos utolsó illúziónkat is, és levonjuk a konzekvenciát, mely szerint az Egyesült Államok az új Szovjetunió, csak éppen XXI. századi kiadásban. És felidézzük a gimnáziumi kollégiumi szobában titokban ismételgetett versikét: „Ne mosolyogj, Vlagyimir, nem lesz ez így örökké, 150 év hosszú idő, mégsem lettünk törökké!” A vers ma újra aktuális, csak Lenin keresztnevét kell kicserélni, és máris üzenhetünk az aktuális helytartónak: „Ne mosolyogj, Joe Biden, nem lesz ez így örökké, 150 év hosszú idő, mégsem lettünk törökké!”

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez

Ukrajna

23 millió ukrán áramlik Magyarországra, ha Ukrajna az Európai Unió tagja lesz

Ne fizessünk mások helyet adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó ukrán munkavállalók miatt!

kormány

A balos színész kormánypárti politikusokat dicsért

A ködös rágalmak, hamis vádak tényként való feltüntetése a rákosista koncepciós perek világát idézi.

Washington

Zelenszkij összeomlott élete legfontosabb tárgyalásán

Nem, nem a csatatéren, hanem a tárgyalóasztal mellett omlott össze az ukrán elnök élete legfontosabb tárgyalásán, a legfontosabb partnerével folytatott tárgyalás közben.