Tamás Gáspár Miklós halálával a magyar közélet sok szempontból példamutató figurája távozott közülünk. Bár a filozófus a késői korszakában meglehetősen radikálisan baloldali nézeteket vallott, ő maga nem volt megosztó személyiség. A közéleti megnyilvánulásaiban is mélyen emberi módon viselkedett, így az is alapvető dolog volt, hogy a tőle gyökeresen eltérő világnézetű újságírókkal is szóba elegyedett, vitázott.
A munkámmal kapcsolatban nekem is több alkalommal volt lehetőségem Tamás Gáspár Miklóssal beszélni, s az időnként inspiráló diskurzusba forduló telefonbeszélgetések során a politizálás mellett a különböző olvasmányélményeink is szóba kerültek, ahogy az évekkel korábban elkezdődött betegségét sem titkolta. Bár az akadémia elefántcsonttornyában élők és az átlagos tájékozottságú hírfogyasztók közül is sokan csodabogárnak tartották – s az írásai zömében valóban nem igazán igyekezett megfelelni egyik tábornak sem – a mindennapi életben mutatott gesztusaival Tamás Gáspár Miklós mégis általános érvényű példát mutatott.
A provokatív felvetései és a figyelemfelkeltő kiszólásai mellett egyvalamit véresen komolyan vett. A másik ember méltósága iránti tisztelet és az elesettek melletti kiállás olyan alapvetés volt, amit mindig és minden fórumon képviselt.
Amikor arról szóló hír járta be a sajtót, hogy valakit faji, vallási vagy szexuális hovatartozása miatt megaláztak, mindig az elsők között szólalt fel. Talán nem csoda, hogy a nagy buzgalmában egyszer, az ominózus Mortimer-ügyben farkast kiáltott, amiért egyébként nyilvánosan elnézést kért.
Mondhatni, Tamás Gáspár Miklóst egyfajta egalitárius dac fűtötte. Dac, amellyel a saját hübriszét igyekezett megzabolázni. Egy interjúban elmesélte, egészen fiatal kora óta folyamatosan figyelmeztette magát, hogy ne dicsekedjen az elképesztő olvasottságával és nyelvtudásával. Az elmúlt években pedig arról beszélt, szégyelli magát amiatt, hogy a rendszerváltás hajnalán sétapálcával járkált.
Időnként mégis felülkerekedett benne a szellemi arisztokrata, így például azon is felháborodott egy tévéműsorban, hogy vannak olyan emberek, akik könnyűzenei koncertre járnak vagy hogy éppen burgonyacsipszet esznek.
De mégis az egalitárius dac volt benne az erősebb, amit jól példáz, hogy – már betegen – elment egy rapper celebbel közös interjúbeszélgetésre. A legnemesebb eszmék hajtották.
Isten nyugosztalja, tanár úr!
Borítókép: Tamás Gáspár Miklós filozófus (Fotó: Teknős Miklós)
