Üzent a Feri. Hogy melyik Feri? Hát a Gyurcsány Feri. Olyat üzent, hogy attól bepárásodott a szemüvegünk, és elégedett honfiúi sóhaj szakadt fel keblünkből, hogy vannak még magyar férfiak, akik a köznek asztaláról nem elvesznek, hanem magánvagyonukat nem kímélve gyarapítják a közvagyont. Azt üzente ugyanis Feri, hogy ő ezt tette 2004-ben, amikor a parlamenti dolgozószobájába beszerzett plazmatévé 300 ezer forintos árát saját zsebből fizette ki.
Sajnos nem tudjuk, hogy valóban így volt-e, mert Feri – saját bevallása szerint – reggel, éjjel és este hazudni szokott, és nem tudjuk, hogy pontosan mikor kelt az ominózus Facebook-bejegyzés: reggel, éjjel, este, vagy esetleg valami más időpontban, amikor Feri véletlenül igazat szokott mondani.
Mindenesetre, ha valóban így volt, ez szép gesztus volt tőle, majdnem olyan szép, mint gróf Széchenyi Istvántól az, hogy annak idején jószágainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a köznek, hogy lehessen nekünk egy Tudományos Akadémiánk, ami majdnem olyan nagy dolog, mint az, hogy lett egy plazmatévénk a Feri jóvoltából. Persze a plazmatévé nem került Feri jószágainak egyévi jövedelmébe, de hát mit tegyünk, annyi jószága van, hogy azok éves jövedelme jóval meghaladja egy plazmatévé árát.
Jószágait Feri annak idején nem kis ügyességgel szedte össze, ugyanis mindenhez ingyen jutott hozzá. Egy jó kis timföldgyárhoz az anyós által folyósított, kedvezményes kamatozású állami hitelből; a megvásárlása után az állam által százmillió forintért felújított, majd szintén az állam által és szintén százmillió forintért bérbe vett irodaházhoz összesen 16 millió forintért; egy kormányüdülőhöz, amelyet éppen annyiért bérelt tőle vissza az állam, amennyi a fizetendő lízingdíj volt (ez a Horn-kormány idején történt, nem csoda, hogy Ferink annyira ragaszkodik a Horn-szoborhoz és a Horn Gyula sétányhoz).
Így gyarapodott Feri jószágainak száma és éves jövedelmének nagysága, de sajnos a vagyongyarapodáshoz polgári gondolkodás és jó ízlés nem társult, Feri megmaradt annak a prolinak, aki volt, és proliként értetlenkedik, hogy mi szükség van 66 millió forintos Steinway zongorára a Sándor-palotában. Nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy Emmanuel Macront nem lehet olyan kockás viaszosvászonnal letakart, rozzant asztalnál fogadni, amilyennél Feri apja itta a kisfröccsöt a pápai lakótelepi kocsmában – amikor éppen nem börtönben volt.
Nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy azzal, hogy milyen körülmények között fogadjuk a hozzánk látogató külföldi vendégeket, saját magunkat árazzuk be, és hogy ezért (is) kell felújítani a budai Várat, és ezért kell ott lennie a köztársasági elnöki hivatalnak és a Miniszterelnökségnek, ahol azok vannak. Nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy egy külföldi állam- vagy kormányfőt nem lehet a disznóól mellett gumicsizmában fogadni, mint a szomszéd téesz-elnököt, hanem a fogadásukhoz olyan környezet kell, ami versenyképes a Burggal, a Hradzsinnal, az Élysée-palotával vagy a Kremllel.
Persze sokkal valószínűbb, hogy mindezt tökéletesen érti, csak hergeli a népet az olcsó demagógiájával, hátha azok végre leváltják Orbánt, és akkor jöhet ő. Szerencsére – jelen állás szerint – a népnek ennél több esze van.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Mirkó István)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
