Rácz András Oroszország-szakértő egyszer arra kért, tartózkodjak az ukrán helyzet elemzésétől, mivel közös nevünk félreértésekre adhat alkalmat. Cserébe azt ígérte, ő sem foglalkozik kulturális kérdésekkel. Mindketten fel-felbukkanunk a nyilvánosságban, igaz, illenék, ha névhasználata során megkülönböztetné magát tőlem valamiképpen, s így elmúlna a probléma, de mindegy. Megértő vagyok. Nagyon ritkán foglalkozom az ukrán ügyekkel.
Nemcsak azért, mert ő erre kért, hanem azért is, mert tisztában vagyok saját elfogultságommal.
Tudom, hogy az ukrán kérdést nem vagyok képes elválasztani az egész térségre végzetes veszélyt jelentő, kútmérgező ukrán sovinizmustól, az agresszív és felelőtlenül militáns ukrán külpolitikától, az embereket tárgyakként, állami tulajdonként kezelő ukrán állameszmétől, a nemzeti kisebbségeket, politikai alternatívákat, vallási mozgalmakat elnyomó, homogenitásra törekvő ukrán társadalomfelfogástól.
Az Ukrajnán élősködő komprádorburzsoázia lelkiismeretlen kalandorpolitikájától, a saját népét ágyútölteléknek használó ukrán politikai elit diktatórikus törekvéseitől, egyszóval mindattól, amit Ukrajnáról – talán előítéletes módon – gondolok. Hiszek ugyanis abban, hogy mindazoknak, akik így vagy úgy megjelennek a nyilvánosság előtt, kontroll alatt kell tartaniuk érzelmeiket. Ha tehetik, harag és részrehajlás nélkül kell elemezniük közéletünk kérdéseit. Éppen ezért kell most rászólnom Rácz András Oroszország-szakértőre, aki a minap fájdalmasan bárgyú elemzést tett közzé a Putyin–Orbán-találkozóról.
Névrokonom a legsilányabb konyhapszichológiai szintjén állapította meg, hogy „Orbán folyamatosan, idegesen izeg-mozog, láthatóan képtelen egy helyben maradni. Összességében eléggé aggasztó, ahogyan viselkedik.” Az önmagát testbeszédelemzővé előléptető szerző láthatóan nincs tisztában a saját tudásának hiányosságaival, valószínűleg nincs tisztában azzal sem, hogy amibe belekontárkodik, az végül is elég komoly szaktudomány, és úgy tűnik, saját elfogultságaival sincs tisztában, vagy ha igen, úgy érzi, nem baj, ha a szakmai jellegű tényeket összemossa vágyaival, fantáziáival, reményeivel, elfogultságaival.
Ő ugyanis a megalapozottnak nem nevezhető elemzés után levonja a maga szakmai következtetését: az oroszok – akik bizonyára ugyanolyan kiváló testbeszédelemző szakpszichológusok, mint ő – azért tették közzé éppen ezt a felvételt, hogy demonstrálják: a magyar miniszterelnök egyértelműen alárendelt szerepben van.
Nehéz felfogni, miért gondolja Rácz András, hogy ez fontos az oroszoknak. (Az aszimmetrikus viszony megértéséhez elég ránézni a térképre.) Nekem inkább úgy tűnik, ő az, aki mindenképpen megalázott helyzetben szeretné látni a miniszterelnököt, és mivel ez a valóságban nem következik be, hát a bulvárlélektant hívja segítségül. Kicsit olyan ez az elemzés, mintha vudubabát döfködne. De végül is, én sem vagyok pszichológus.
Nos, én nem kérem Rácz Andrástól, hogy ne foglalkozzon kulturális kérdésekkel. Felőlem azzal foglalkozik, amivel akar. Én csak azt kérem tőle, bármiről is ír vagy nyilatkozik, úgy írjon vagy nyilatkozzon, hogy ne kelljen szégyenkeznem miatta!
Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök kétoldalú tárgyalást folytat Pekingben 2023. október 17-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
