Meg kell nyugtassuk Walter Katalint, a BKK vezetőjét: feleslegesen szabadkozott azzal a levágásra ítélt pulykás hasonlata kapcsán, hogy félreérthető volt. Felesleges aggódnia, mert egyáltalán nem volt félreérthető. Mindenki hajszálpontosan felfogta, aki tud magyarul, mit mondott és ez mit jelent. Ne becsülje le a magyar emberek szellemi képességeit, hisz mit lehet azon félreérteni, hogy a járatritkítási tervekről azért nem lett volna célszerű kikérni a fővárosiak véleményét, mert az olyan lett volna, mintha „hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele”. Ennél egyértelműbb kijelentés a világon nincs.
Feltehetően érezte ezt a nyugati egyetemeken és cégeknél pallérozódott BKK-Führer is, mivel lényegében vissza is táncolt az elnézést kérésből, amit amúgy sem vitt túlzásba. Magyarázkodó nyilatkozatában ugyanis már olyasmiket írt, hogy „szándékaink ellenére a BKK egy politikai kampány része lett”, meg „egy kontextusából kiragadott mondat” másfajta értelmezést kapott „az említett politikai kampányban”. A végén jön aztán az ominózus mondat:
„Sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam, nem állt szándékomban senkit sem megbántani, elnézést kérek azoktól, akik mégis így érzik.”
Vagyis összefoglalva a véleményét: a politikai kampány áldozata lett, nem sértőn, embertelenül, csupán félreérthetően fogalmazott, amit mások direkt kiragadtak a kontextusából. Így csupán azoktól kér elnézést, akik voltak olyan nehéz felfogásúak, rosszhiszeműek, hogy mindezek ellenére mellre szívták, s alaptalanul úgy érzik, hogy megalázóan levágásra ítélt állatokhoz hasonlították őket.
De vajon mitől van olyan érzésünk, hogy effajta halovány látszatmentegetőzést hallottunk már? Mert a baloldali szereplők mindig ezt az „elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam, és valaki volt olyan mimóza, túlérzékeny, hogy megbántódott” formulát alkalmazzák, ha valami ordenáré fenyegető bunkóságot mondanak, s utána a nagy felháborodás miatt kénytelenek púderből hátrább menni az agarakkal.
Emlékezzünk: Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő is hasonlóan próbált mosakodni, miután a zsidó származású képviselők és kormánytagok listázását proponálta a T. Házban évekkel ezelőtt, s túl nagy volt utána a vihar. Az azóta a baloldalra átigazolt mai Jobbik-elnök akkor szintén arról beszélt, hogy „félreérthető” kijelentéseket tett, meg „elnézést kér” ezekért. Senki sem vette akkor sem komolyan ezt a vérszegény, ordítóan őszintétlen szánom-bánomot a farizeus antiszemita politikustól.
Legfeljebb David Pressman USA-nagykövet, aki vendégül látta a széderesti vacsorán.
