Keir Starmer munkáspárti brit miniszterelnök megígérte, hogy be fogja tiltani a nindzsakardokat, és láss csodát: be is tiltja a nindzsakardokat. Hamarosan csak megkötésekkel vagy sehogy sem lehet majd ilyen és ehhez hasonló fegyvereket vásárolni Nagy-Britanniában. Ennek oka, hogy a szigetországban történelmi magasságokba emelkedett a késelések száma.
Zseniális elgondolás és pazar megvalósítás. Csupán egy a bökkenő: nem a nindzsakardokkal van itt a gond, hanem a „nindzsákkal”.
Ezek a nagy-britanniai „nindzsák” ugyanis ravaszak: ha nincs kard, jó a tőr is. Ha nincs tőr, akkor elég a kés. Azt meg már nehéz betiltani. De ha mégis sikerülne, akkor ott van a baseballütő. Amikor már azt sem lehet kapni, elég a sodrófa. Amennyiben már minden is illegális, akkor irány az erdő: tele van husángokkal.
További érdekesség, hogy a szóban forgó szigetországi „nindzsák” nem egy másik, távoli szigetországból, hanem jellemzően Afrikából vagy a Közel-Keletről érkeztek. Sokszor illegálisan. Ha így nézzük a képletet, leegyszerűsödnek a dolgok: küldjék őket haza, éljék ki ott a nindzsaösztöneiket.
Mindez tankönyvi példája a liberális valóságtagadásnak, a woke-agybajnak: ahelyett, hogy meghoznák az egyetlen értelmes döntést a bűnözők kitoloncolásáról, és társaikat már be sem engednék, inkább pótcselekvések sorával igyekeznek elkerülni a kellemetlen, ám szükségszerű döntéseket. A polgárok megszívják, a „nindzsák” örülhetnek.
