Mert ugye van az a régi, szakállas vicc, amikor tájelőadást tart a színház egy kicsike faluban, az Otelló van műsoron, és a második felvonás elején feláll egy öreg bácsi, és odaszól Jágónak: – Te! Én figyellek! Te g…ci vagy!

Nagy igazság ez, kár lenne tagadni, ám az öreg hangos reakciója mégis csak kuriózum- (tehát vicc-) számba ment. Valaha.

De eljött a szép új világ, és íme, egy színháznyi német baromállat átültette a valóságba a mi szakállas viccünket, csak hát olyan németesen, woke-osan, Lenin-fiúsan, Z generációsan. Vagyis elkezdtek tombolni, hogy a színész fogja be a pofáját, hagyja abba, legyen vége az egész előadásnak, mindenki takarodjon haza, és ha nem, majd ők „rendet tesznek”.

Régóta töprengek, vajon aki német, az geboren teljesen hülye? Bár ma már idejétmúlt ez a kérdésfelvetés, hiszen például Franciaországban éppen most vertek agyon eltakarítandó kommunista Lenin-fiúk és -lányok egy „szélsőjobboldali” (értsd: normális) fiatalembert, mert mást mert gondolni a világról, mint ezek az állatok.

Szóval, ez ma már általános kortünet, nem pusztán német. Most dünnyögi a Nyugat teljes elszántsággal József Attila rémálmát, a fasiszta kommunizmust.

Ami biztos: óriási lehetőségek kapujában állunk!

Azt eddig is tudtuk, hogy például az Egyesült Államokban egyetemisták, Z generációs idióták „safe space”-ekbe menekültek olyan szörnyű és elviselhetetlen borzalmak elől, mint például az Elfújta a szél, a Velencei kalmár, egy Poe-novella vagy egy Halloween-jelmez.

Elmenekülnek, és ott sírnak vagy üvöltöznek. És megverik vagy leköpik azt, akinek ez nem tetszik.

Tiszta sor, nem igaz?

De a bochumi német baromállatok kinyitották a végtelen lehetőségek kapuját.

Ugyanis mostantól ha egy színház esetleg be meri mutatni Hochhuth helytartóját, Thomas Mann Mario és a varázslóját, és igen, Shakespeare Otellóját, akkor a nagyérdemű megrohamozhatja a színpadot, és meglincselheti a XII. Piusz pápát, Kurt Gersteint, Cipollát és igen, a Jágót alakító színészt. Ha pedig ezzel végeztek, elmehetnek egy filmmúzeumba, ahol meglincselhetik mondjuk a Halál ötven órája vagy a Berlin felett az ég című filmek mozigépészét, ha a tüntetés hatására nem szakítja félbe a vetítést. Jegyzem meg, a Ponyvaregény sincs rendben, abba is bele lehet kötni, úgyhogy vigyázat! (Bármelyik Monty Python-filmről már nem is beszélve, brrr!)

S utána jöhetnek a könyvtárak, máglyára az olyan borzalmakkal, mint a náci Shakespeare, Dante, Boccaccio, Hemingway, Jack London, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Krúdy, Kosztolányi vagy Szerb Antal – a sor a végtelenségig folytatható.

A Csipke Józsika maradhat.

Azt a baromságot pedig, miszerint „akik könyvek égetésével kezdik, emberek égetésével végzik” felejtsük el végre. Ezt az a náci Heine mondta, máglyára vele!

Egy szerencsénk van: egészen biztosan tudhatjuk, hogy a kommunizmus következő időszakában megint üvöltő és gyilkoló szörnyetegek jönnek, és nem normális és kedves emberek. Nem nehéz felismerni ezeket.

Nincs itt az ideje, hogy eltakarítsuk az összeset?