Az élmény annyira meggyőző volt, hogy másnap, mielőtt még a főváros felé fordítottam volna a gépjármű orrát, betértem, immár egymagam a Josic pincébe, mert azok az ételek, melyeket beszélgetésünk alatt a szomszédos asztalokhoz egy nappal korábban kivittek, rendkívül biztatók voltak.
Belépve a csiptetős pontyot kenegető grillmester mellett haladtam el, aki ugyan a pincészet több alkalmazottjával ellentétben nem tudott magyarul, de nagyon kedvesen reagált az angolul megfogalmazott kérésemre, hogy megörökíteném a hal elkészítésének e nevezetes helyi módját, melyet lényegében meleg füstölésnek is felfoghatunk.
A beltér rusztikus, a nyers tégla uralja a meghitt atmoszférát, az egyik boltíves, viszonylag alacsony pincevájatot is vendégtérré alakították. Jó érzés látni a pince falába építve a „Magyar Királyi Népiskola” táblát az angyalos címerrel.
A kétnyelvű (horvát és magyar) étlapon a magyar, a baranyai, a délszláv és a nemzetközi konyha fogásai sorjáznak. Kínálnak többek között vegyes tálat helyi felvágottakból, füstölt kacsamell-carpaccio-t, libamájat konyakos mártásban, rizottót füstölt folyami hallal, parázson sült pontyot, harcsát és süllőt, csobánácot (vegyes húsból készült helyi, paradicsomos-pörköltszerű étel), kacsapörköltet, többféle pljeskavicát, csevapot, lekváros barátfülét és csokilávát. Rendelésre készítenek harang alatt is tájjellegű ételeket.
Az árak értékarányosak. Előételek átszámolva 2300 és 2800, levesek 900 és 1200, főételek egy személyre 2300 és 4700, desszertek 1200 és 1600 forint között kaphatók.
A kiszolgálás kedves, udvarias, szolgálatkész. A felszolgáló magyar volt, elboldogul az ember az angollal, de más a komfortérzet, ha anyanyelvünkön kommunikálhatunk, s különösen így van ez egy olyan magyar múltú településen, melynek első írásos említése 1246-ból való. Vörösmart mintegy kilencszáz lakosának meggyőző többsége egyébként ma is magyar.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!