A magyar borászat minőségi szegmensének magára találásában nem kis szerepe volt a borturizmusnak. A borturizmus fellendülése pedig odavezetett, hogy a pincészetek vendégfogadása egyre nagyobb mértékben integrált valamilyen gasztronómiai mozzanatot. Volt, ahol maga a borász autodidakta mesterszakácsként varázsolt az asztalra rendkívül izgalmas falatokat, mint Simon Jóska, volt, ahol valamilyen vendéglátó egységgel vagy szakácsokkal együttműködve egészítették ki a borkóstolás élményét eseti jelleggel, és voltak, akik éttermet nyitottak a pincészet mellett.
Hadd említsem elsőként Gere Attilát, akinek Mandula nevű csúcséttermében nem sokkal nyitás után, 2008-ban jártam először, s ahonnan feledhetetlen élményekkel távoztunk. De említhetem a Sauska pincét, a Bock pincészet Óbor éttermét, a Halasi pincét, a Maul Zsolt Lator borbisztróját, hogy azoknál a villányi helyeknél, maradjunk, ahol az utóbbi években volt alkalmam megfordulni.
Akkoron még nem tudtam, hogy a határ túloldalán, a Baranya-háromszögben éppoly jó és nem kis részben éppoly magyar borok teremnek. Kellett ehhez egy célirányos turné, melynek során Andocsi János, a horvátországi magyar kulturális élet egyik eminense volt az idegenvezetőm. Ő vitt el a csúzai Kovács csárdában elköltött ebéd után szülőfalujába, azon belül is a Josic pincébe, mely a vörösmarti pincefalu legnevezetesebb pincészete és étterme.
A bejárattól jobbra hangulatos, hatalmas gerendákból ácsolt, nádtetős fedett terasz, balra nyitott tűzhely, ahol a vendég szeme láttára készülnek a helyi specialitások, nyárson, bográcsban vagy harang alatt.
Midőn Jánossal beléptünk, halászlé zubogott a tűz felett, úgy, ahogy első ízben a Gourmet fesztiválon, a Magyar Gasztronómiai Egyesület standjánál láttam a Rév csárda csapatának halászlevét készülni. Az erős lobogás különös, selymes emulziós állagot ad a lének. S ahogy ez lenni szokott az ember szülőfalujában, János rögvest ismerősökbe botlott, akikkel el is beszélgettünk a tervezett, gasztronómiai dimenzióval is bíró rendezvényekről s a helyi magyar életről. A csevejnek a szomjúság és a kíváncsiság vetett véget: meg kellett kóstolni a Josic pince borait. Rendkívül tartalmas, komplex, szakmailag kifogástalan fehér- és vörösborokat kóstoltunk, a szortimentnek nagyjából a kétharmadát.
