Nagyvárad: Ristretto, The Dripper
A mára már meghonosodott szóhasználatnak megfelelőlen említsük Erdélyként azt a több, mint 102 000 négyzetkilométert, amit a trianoni békediktátum Romániának ítélt a történelmi Magyarországból. A vendéglátás színvonala és színessége tekintetében e területen Kolozsvár viszi a prímet, melynek igazából kihívója sincs a Kárpát-medencében a két fővárost, Budapestet és Pozsonyt leszámítva, utána következik Temesvár, majd hasonló szinten Brassó, Nagyszeben és Nagyvárad. Nagyszebenben csak hagyományos éttermeket volt szerencsém tesztelni, de a többi nagyváros reggelikínálatának néhány csúcspontja bemutatásra kerül a sorozat további részeiben.
Kezdjük Erdély kapujával, Szent László városával, melynek lakossága a Trianon előtti legutolsó, 1910-es népszámlálás alkalmával kilencven százalékban magyarnak vallotta magát, egészen pontosan 68 960 polgárból 62 985, mára viszont már csak egynegyede magyar a közel kétszázezresre nőtt városnak. Viszont az az egynegyed is számottevő szellemi erőt képvisel, abszolút számban is kitesz annyit, mint egy átlagos székely város.
Két kiemelkedő reggeliztető egységet mutatnék be, ami valójában három. A II. Rákóczi Ferenc utcai Ristretto sikerén felbuzdulva a tulajdonosok nyitottak egy második egységet is, a város szívében, a Szent László téren, mely atmoszféráját tekintve a nagyobbik testvérhez hasonló stílusú, otthonos, dizájnos, de egyedi is egyben.
A bejáratnál XX. század eleji tárcsázós telefon, a magas, boltíves beltérben impozáns csillár, mely ügyesen elegyíti a korszerű elemeket a régies formavilággal. A teraszról a kilátás fenséges, rálátni a magyarok által épített főtér egészére. A következőkben főként erről az egységről lesz szó, a másikban csak egy süteményt fogyasztottam az ital mellé.
A prémium kávék és különféle alkoholmentes minőségi italok mellett itt is kínálnak reggeliket, az étlap ránézésre azonos. Rajta piadinák, quiche-ek, toastok, különféle saláták, vegán palacsinták, croissant-ok, muffinok, desszertek. Újabban pizzákat is sütnek.
