Nagyvárad: Ristretto, The Dripper
A mára már meghonosodott szóhasználatnak megfelelőlen említsük Erdélyként azt a több, mint 102 000 négyzetkilométert, amit a trianoni békediktátum Romániának ítélt a történelmi Magyarországból. A vendéglátás színvonala és színessége tekintetében e területen Kolozsvár viszi a prímet, melynek igazából kihívója sincs a Kárpát-medencében a két fővárost, Budapestet és Pozsonyt leszámítva, utána következik Temesvár, majd hasonló szinten Brassó, Nagyszeben és Nagyvárad. Nagyszebenben csak hagyományos éttermeket volt szerencsém tesztelni, de a többi nagyváros reggelikínálatának néhány csúcspontja bemutatásra kerül a sorozat további részeiben.
Kezdjük Erdély kapujával, Szent László városával, melynek lakossága a Trianon előtti legutolsó, 1910-es népszámlálás alkalmával kilencven százalékban magyarnak vallotta magát, egészen pontosan 68 960 polgárból 62 985, mára viszont már csak egynegyede magyar a közel kétszázezresre nőtt városnak. Viszont az az egynegyed is számottevő szellemi erőt képvisel, abszolút számban is kitesz annyit, mint egy átlagos székely város.
Két kiemelkedő reggeliztető egységet mutatnék be, ami valójában három. A II. Rákóczi Ferenc utcai Ristretto sikerén felbuzdulva a tulajdonosok nyitottak egy második egységet is, a város szívében, a Szent László téren, mely atmoszféráját tekintve a nagyobbik testvérhez hasonló stílusú, otthonos, dizájnos, de egyedi is egyben.
A bejáratnál XX. század eleji tárcsázós telefon, a magas, boltíves beltérben impozáns csillár, mely ügyesen elegyíti a korszerű elemeket a régies formavilággal. A teraszról a kilátás fenséges, rálátni a magyarok által épített főtér egészére. A következőkben főként erről az egységről lesz szó, a másikban csak egy süteményt fogyasztottam az ital mellé.
A prémium kávék és különféle alkoholmentes minőségi italok mellett itt is kínálnak reggeliket, az étlap ránézésre azonos. Rajta piadinák, quiche-ek, toastok, különféle saláták, vegán palacsinták, croissant-ok, muffinok, desszertek. Újabban pizzákat is sütnek.
A megszámlálhatatlan kávé- és teavariáció, a forrócsokoládék, változatos frissen préselt levek, smoothie-k, limonádék mellett tartanak minőségi üdítőket és alkoholmentes koktélokat is. Több, zömmel helyi kézműves sört is kínálnak a prémium töményitalok és minőségi borok mellett.
Az árak értékarányosak, azonosak a másik egység áraival. Sós ennivalók átszámolva 800 (kovászos kenyérrel készült chorizos toast) és 2700 (sajtos felvágottas vegyes tál egy személyre vetített ára), desszertek 450 (muffin) és 1400 (kókuszliszttel készült vegán palacsinta) forint közötti összegbe kerülnek. A reggelik zöme 1500 és 2000 forint között kapható.
Egy ricottás, spenótos quiche-t kértem, de pincérem azzal jött vissza kisvártatva, hogy sajnos kifogyott, a sonkás-gombásból is egy van csak. Így guacamole-t kértem, ami jó alapanyagból volt, de eléggé leegyszerűsítették, lényegében csak paradicsomot adtak az avokádóhoz, az ízesítéséből nagyon hiányzott a zöld koriander. A mellé adott kenyér jobbacska. Társaim jól sikerült lekváros croissant-t, jól elkészített padlizsánkrémet, illetve izgalommentes, de korrekt sajtos-sonkás-zöldséges-csirkemelles emeletes toastot ettek. Italaink – café latte, tiramisu ice coffee, frissen préselt zeller-répa-cékla-lé – kifogástalanok voltak.
A kiszolgálás udvarias, kissé személytelen. Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, hogy a testvéregységben emlékezetesen jó volt a kiszolgálás. A pultosok között magyarok is dolgoznak, a kávészakértőjük egy rendkívül kedves, udvarias felkészült román fiatalember, akivel élmény volt elbeszélgetni a minőségi italok világáról. Minden felszolgáló kedves, udvarias, amikor azzal a nem szokványos kérdéssel fordultam hozzájuk, hogy lefotózhatom-e az éppen kitálalt ételeket, rendkívül szívélyesen reagáltak.
A másik egység, amit reggeli műfajban kötelező megemlíteni Nagyváradon, a The Dripper. A beltér hangulatos, hajópadló, esztétikus, modern világítótestek, kényelmes bútorzat. A hatalmas ablakon kilátni a patinás utcára. Az új étlapot érthetetlen okból rózsaszínű papírra nyomtatták apró fehér betűkkel, valóságos bravúr kiolvasni a tartalmát.
Igényes, komplex reggeliket kínálnak. Például „breakfast board” néven omlettet három tojásból, hummuszt, rukkolás koktélparadicsomos salátát, pirítóst, görög joghurtos granolát, házi lekvárt és frissen préselt levet.
A vegetariánus változatban adnak főtt tojást, avokádós bruschettát, chia pudingot szezonális gyümölcsökkel, koktélparadicsomot, nyers vegán süteményt és shotot gyömbérből, homoktövisből, valamint citromból. Mindezt 2400 forintnak megfelelő lejért. De adnak croissant-t különféle betétekkel, angol reggelit, salátákat, palacsintákat és süteményeket is.
A kávékon, forró csokoládén, teán, smoothie-n, frissen préselt leveken kívül tartanak jobbacska nagyipari söröket, néhány jó töményitalt és két tucat minőségi bort a tágan értelmezett Erdélyből, a Kárpátokon túlról, valamint Olaszországból és Spanyolországból.
Első alkalommal egy vegánoknak ajánlott háromféle bruschettából és salátából álló ízletes reggelit fogyasztottam itt, a krémek – hummusz, zöldborsókrém és avokádókrém – jól sikerültek, a saláta nemkülönben. Másodszor epres-ananászos smoothie-t és kiválónak bizonyult sajttortát kértem, helyben készült, intenzív, természetes ízű gyümölcsmártást adtak hozzá. Csúcsminőségű kávét főznek.
A The Dripper ott van Erdély szinten a reggeliket kínáló helyek élbolyában, ha Nagyváradon járunk, a Szent László tértől gyalog csak egy ugrás, ne hagyjuk ki.
