Idilli kert és rusztikus pubhangulat Dicsőszentmárton szívében: Art Club

Eséllyel pályázhatnának a „legszebb, leghangulatosabb erdélyi kerthelyiség” címre.

Negyvenötféle pizzát kínálnak, a klasszikusok mellett saját ötlet alapján készülteket, beleértve olyan vitatható kompozíciókat, mint a gulyáskrémalapú marhahúsos „gulyás-pizzát”, a szintén gulyáskrémalapú gombás-túrós-pritaminpaprikás-kolbászos magyarnak mondottat, s többféle csirkemelles változatot. Általános jelenség egyébként a Kárpát-medencében, hogy a pizzafeltétek és a göngyölt húsok töltelékének variálása képezi a fősodorba tartozó konyhafőnökök kreativitásának fő csapásirányait. Tartanak klasszikus tojásreggeliket és szendvicseket is. A palacsinták, csokiláva és túrófánk mellett a desszertek között találunk tarte-okat és krémest is.

Húszféle bort kínálnak erdélyi és Kárpátokon túli pincészetektől, erdélyi dominanciával, néhány import habzó tétel mellett. A sörök nagyipariak, a töményválaszték izgalommentes.

Az árak az utóbbi idők drágulása dacára igen kedvezők, a jóllakásra alkalmas főételek elsöprő többsége körettel együtt 2000–3500 forintba kerül. A kiszolgálás olyannyira kedves és udvarias, hogy az apróbb bakikat elnézzük (nem hoznak poharat az üdítőhöz, abban egyezünk meg, hogy 5-10 percet hagynak a rendelés kiválasztására, negyedóra múlva nekem kell felkeresnem a felszolgálót a labirintusban).

Első ízben tavaly jártam náluk, ettem tenger gyümölcseivel készült spagettit, mely jól sikerült, megfelelően fűszerezték, főként ügyesen adagolt fokhagymával és petrezselyemmel, a kagylók és rákok frissek, finomak, azt nem bántam volna, ha a páncéljában felszolgált ráknak kiveszik a tápcsatornáját.

Egymás közt legyen szólva, ezzel a hibával számontartott, kiemelkedő fővárosi helyen is volt már (bal)szerencsém találkozni. Díjaztam, hogy nem rontották el tejszínnel a fogást.

A tőkehal alapanyaga mirelitáruból származott, de a szaftos hal élvezhető maradt, akárcsak a jó tartású, jó ízű petrezselymes krumpli. A vegyes savanyúság átlagosnak bizonyult. Az ételek mellé menzára illő ipari bors- és sószórót, nagyipari ecetet és napraforgóolajat hoztak ki. Érthetetlen, hogy az olasz konyha által dominált, átlagnál igényesebb helyen miért nem balzsamecetet és olívaolajat tesznek a vendég asztalára, hogy a borsdarálót ne is említsem. A sütésmentes gyümölcsös sajttorta mártása készterméknek tűnt, de összességében megelégedésemre szolgált ez a fogás is.

Másodízben pár nappal ezelőtt tértünk be hozzájuk egy italra. A sörválaszték egy év alatt teljesen elkommercializálódott, tavaly még akadt néhány érdekesebb tétel, mára mindent eluralt a multik által dominált nagyipar, az a néhány jobbacska sör sem volt kapható, ami az itallapon szerepelt. A kávét nem éreztem speciality szintűnek, de átlag felettinek igen, a frissen préselt levekkel meg voltunk elégedve. Itt nem követik azt a sajnos egyre terjedő módszert, hogy lepréselnek nagyobb mennyiséget, és abból töltik ki a vendég által kért két-három decit rendeléskor.

Másodszor is jól éreztük magunkat az Art Clubban, a Dicsőszentmártonba látogatóknak elsőként e helyet ajánlom.

A képek a szerző felvételei

Elérhetőségek:

Art Club

Dicsőszentmárton, Erzsébet királyné útja (román nevén Republicii) utca 25/A

Telefonszám: + 20 720 110 860

Honlap: http://www.aclub.ro

E-mail-cím: [email protected]