A magyar vendéglátás minőségelvű megújulásának újabb állomásához érkeztünk azzal, hogy a Michelin-kalauz közzétette honlapján annak a 62 magyarországi étteremnek a névsorát, melyet az utazók figyelmébe ajánl. A Michelin-minősítés ötfokozatú: vannak ajánlott, ún. tányéros éttermek, Bib Gourmand-minősítésűek (ezzel a jó ár-érték arányú, igényes, nem feltétlenül fine dining éttermeket jutalmazzák), valamint egy-, két- és háromcsillagos éttermek.
A Michelin-csillagokról sok mindent leírtak, érte jogos kritika a kalauzt több oldalról is, voltak séfek, akik nem bírták a nyomást és úgymond visszaadták a csillagaikat („úgymond”, mert a csillagokat nem lehet visszaadni, amit azt Michael Ellis 2015-ban a Vanity Fairnek elmondta, de az tény, hogy a szakácsszakma és a vendéglátás világában, valamint az ínyencek körében a Michelin-értékelés fontos orientációs pont, meg merem kockáztatni azt is, hogy az első számú viszonyítási alap.
Magyarországi éttermek mindeddig csak a „Main Cities of Europe” című kalauzban szerepeltek, a szerkesztők pedig úgy vélték, hogy Belső-Magyarországon egyedül Budapest tartozik Európa „főbb” városai közé. A most közzétett lista jelentősége épp az, hogy vidéki éttermek is bekerültek a merítésbe.
Más kérdés, hogy érdekes lenne tudni, hogy hány helyet teszteltek a névtelen ellenőrök. (Ami a névtelenséget illeti, alkalmam volt beszélgetni több tesztelt étterem illetékesével e témáról, szerintük könnyű kiszúrni a Michelin-ellenőröket. Más kérdés, hogy ha ki is szúrják, sokat nem tudnak változtatni, minden étteremben van egy bejáratott rutin, legfeljebb arra ügyelhetnek, hogy ne kövessenek el a felszolgálók vagy a szakácsok valami szarvashibát, ami egyébként sem jellemző azon helyeken, ahova Michelin-kalauz ellenőröket küld.)