A vendéglátás világában gyakran érvényesülnek szinergetikus, egymást erősítő hatások. A minőségi ételekhez Európában és szellemi vonzáskörzetében szervesen hozzátartoznak a minőségi borok. A kommunista éra boraitól merőben eltérő, kiemelkedő nedűk térhódításához nagyban hozzájárultak azok az éttermek, amelyek nyitottak voltak a nagyságrenddel jobb és nyilván drágább nedűk választékba vételére és poharazására.
De a magyar gasztronómia magára találását is erősítette a bortermelés minőségi szegmensének valamivel korábbi sikere. Nem véletlen, hogy a „gasztro-forradalom” „kiáltványának” tartott 2007-es Kulináris Charta hivatkozik is erre:
„Követendő példának tekintjük azokat a magyar borászokat, akik sok gondossággal és munkával kiemelkedő teljesítményt értek el, pincéikben megjelent a világszínvonal, sőt, annak a csúcsa is. A borvidékeken azonban hiányoljuk az ehhez méltó gasztronómiai élményeket. Nemcsak mi, hanem a nemzetközi szaksajtó is.”
Hasonló szinergetikus jelenség volt, immár fáziskésés nélkül a 2010-es évek első felében a kézműves sörök és a minőségi street food, elsősorban a prémium burgerek térhódítása. Egy évtizeddel ezelőtt a Kazinczy utcában egymás mellett állt a Zing és a Legenda truckja, megvehettük az akkori legjobb burgerek mellé az akkori legjobb sörök valamelyikét.
A Zing egyébként máig kínál minőségi sört. De említhetem a nemzetközi szinten is jegyzett, 2015-ben startolt Bamba Marhát, ahol kezdettől volt tisztes, kisüzemi sör vagy a tíz évvel ezelőtt induló, úttörőnek számító, már jó ideje 16 csappal működő Kandallót is, amely mindmáig élen jár a prémium burger-sör kombó műfajban, s ahol a sör legalább akkora hangsúlyt kap, mint a burger.
