A Czakó-kert nevű gasztrokomplexum Budapest egyik gyöngyszeme volt. Egy helyen minőségi pékség, fagyizó, önkiszolgáló kert-bisztró, kiemelkedő desszertszalon, reggeliző, termelői piac és hagyományos étterem. „Piaczként” ma is működik, Facebook-oldalukról megtudhatjuk, hogy a Tabán legöregebb fennmaradt épületének ölelésében találkozhatnak a termelők a vásárlókkal. Ma már elérhetetlen honlapjukon az is szerepelt, hogy a Naphegy vincellérháza volt ez szőlőskerttel, borospincével, ahol saját borok érlelődnek.
Amikor hírét vettem annak, hogy a Czakó-kert vendéglátóegységként bezár, nem adtam annak sok esélyt, ha bármi is nyílik a helyén, az felnőne a feladathoz, hogy színvonalban, színességben, kulináris izgalom tekintetében akárcsak megközelítené elődjét.
Márpedig ez a kisebb csoda bizony megtörtént.
Az „Oda” három ikonikus és különleges egységet hozott egy tető alá, ráadásképpen még reggelizőként is működik.
A Buja disznó(k)ról már volt szó e hasábokon. Bíró Lajost sokan nevezték a magyar vendéglátás fenegyerekének, ami nem csoda, hiszen kedveli a polgárpukkasztó, bizarr ötleteket, de mindig megmarad egy bizonyos határon belül. Ez a limes szubjektív, úgyhogy hadd szorítkozzak a magam megélésére: sosem éreztem úgy, bármit is kóstoltam nála, hogy „na, ez azért már túlzás”. Márpedig kóstoltam, az utóbbi húsz évben valamennyi vendéglátóegységében (a három Bock bisztrótól a Séf Asztalán át a Buja Disznó(k) üzletcsaládig) több ízben is megfordultam, pedig nem vagyok visszajáró típus.
Emellett haszonnal forgattuk családi körben a Sok vagyok című szakácskönyvet is. A libamájsushitól a bizarr (szalonnás, dohányos, kolbászos) fagylaltokon át Globus mustáros lecsókolbászig mindennek megvolt a maga varázsa.
Nem meglepő, hogy a Bíró Lajos által indított helyek közül a Buja disznó(k) maradt meg, kívülről legalábbis úgy tűnik, hogy ez áll legközelebb a már életében legendává lett séf egyéniségéhez.
Az Odában megkóstolhatjuk a kultikus piaci büfé-étterem legismertebb fogásait a rántott disznófültől a szalontüdőn át a méltán híres rántott húsig, aminél a maga műfajában sosem ettem jobbat. De étlapon van a rántott sajt „lallipop” is, azaz pálcikás rántott sajt tartárral. Utóbbit a tavalyi városligeti sörfesztivál alkalmával kóstoltam a szomszédban működő Buja disznó(k) egységben, teljes mértékben meggyőzött. A rántott húst itt „Gundel borda” néven spenóttal és sajttal készítik. Pénteken és szombaton füstölt tarjával, főtt tojással és zsidótojásos kaláccsal felszolgált neológ sóletet is rendelhetünk. S akkor nem említettem még a torikatsu stílusban készült rántott csirkecombot, illetve a rántott kacsamájat.
