Nincs Székelyföldnek olyan szeglete, mely ne lenne kedves egy nemzetben gondolkodó magyar ember szívének, de ha csak egyetlen települést lehetne választani a székely Tündérországból, akkor nem lennék egyedül azzal, hogy az az egy Székelyudvarhely lenne.
A Székelyföld krónikása, Orbán Balázs a város szülötteként Udvarhelyről ír a legékesebben:
A székelyföld középpontjához, legérdekesebb, legclassicusabb helyéhez értünk, az anyaszéknek anyavárosához háromszorosan anya nékem, mint kedves szülőföldem. És ki ne érezte volna azon kedves, azon szivmelegítő érzetet, mely minden romlatlan lelket (főként magyart) meglep, midőn a helyet megközelíti, hol először pillantá meg a világosságot, s lenne bár e hely rút és kietlen, az mégis mindig a föld legkedveltebb pontja leend; kiindulási pontja gyakran egy szenvedés-, küzdelemteljes életnek; de azért mindig vonzó, mindig kedves, mert a kezdődő élet ártatlan örömei, a boldog gyerekkornak édes visszaemlékezései által van az kiszépítve, felékítve. (…)
Kedves és kegyelt nekem e pont, a székelyföldnek, szép hazámnak anyavárosa, mert itt végeztem tanulmányaimat, lelkem kiképződésének, a szellem ébredésének itt van kiindulási pontja, itt szívtam lelkembe azon lángérzelmet, melyet emberi nyelven honszeretetnek, a lélek legdicsőbb irányeszméjének neveznek, itt tanultam meg honom multját, itt ismerkedtem meg annak magához ragadó nagyszerü történelmével, itt fogamzott meg az eszmélettel egyidejüleg a hon- és szabadságszeretetnek éltem irányát meghatározó dicső érzete.
Mint már említettem e rovatban, számomra egyfajta imprinting-élmény volt Székelyföld vonatkozásában Udvarhely, itt volt alkalmam nemcsak egy-két órát vagy napot, hanem hosszabb időt, bő két hetet eltölteni 1988-ban jóbarátainknál, elképesztő volt a különbség szülővárosomhoz, Temesvárhoz képest.
Önmagában, ha egy olyan városban éljük életünket, amit magyarok és németek építettek fel, de ahol magyar szót az utcán alig lehet hallani, majd megérkezünk a legbrutálisabb kommunista elnyomás idején egy idilli kisvárosba, ahol mindenki magyarul beszél, nem egyszerűen a hazaérkezés élményét kapjuk, hanem az igazi otthon keserédes illúzióját.
Különösen, ha mint megfigyelt, rendszerellenesként nyilvántartott polgár útlevél híján az anyaországba nem volt alkalmunk addig ellátogatni. Emellett tisztábbak voltak az utcák, türelmesebbek és kedvesebbek az emberek, s akkor nem említettem még a várost körbeölelő táj szépségeit. Udvarhely könnyen rabul ejt és fogva is tart. Azóta visszajárok ide, évente néha többször is.
E városnak kifejezetten jót tett az, hogy nem lett megyeközpont, hogy vasúton nehéz volt megközelíteni, hogy csak Segesvárról járt ide vonat, s az is csak néhányszor naponta. A ”zsákfalu” kifejezés mintájára nevezhetjük zsákvárosnak is, aminek köszönhetően nemcsak patináját őrizte meg, hanem etnikai összetételét is.
Mindez nem volt akadálya a polgárosodásnak, a szellemi élet pezsgésének. Nem meglepő, hogy a vendéglátás terén Udvarhely élen jár a régióban, a szomszéd városokból is járnak ide egy vacsora kedvéért. Egyetlen vetélytársa Sepsiszentgyörgy, nem számítva Marosvásárhelyt, Székelyföld egykor színmagyar fővárosát, ahol nemcsak a románok kerültek mára többségbe, de ahol a helyi magyar lakosság székely önazonossága is erősen megkopott.
Udvarhely lényegében leköveti az anyaországi trendeket, legyen szó a Kulináris Charta célkitűzéseiről, amit most felerősít a természetközeli nordikus vonal térnyerése (lásd a Páva éttermet, a speciality kávézókról (lásd a Vekkert, melyről szóltam az udvarhelyi mini-gasztrokalauzban), a minőségi street foodról (lásd az Elemózsiát, amiről szintén szóltam a „minikalauzban”), kisüzemi sörökről (lásd Kalapos gasztrokocsmát és a Tiltott Csíki Sörmanufaktura udvarhelyi egységét), vagy trendi nemzetközi bisztróról (lásd a Schwartztot).
Az utóbbi időben a reggeliző szegmens is megerősödött, a Merkurból a Belvárosba, a Kossuth utcába költözött a járvány után a Zsebcafé, s megnyitott idén a Boti’s Kitchen a város központi részében, a főtértől néhány perc járásnyira.
A beltér elegáns, korszerű. Delikátboltként is működnek, prémium minőségű, főként helyi és olasz zöldségeket, fűszereket, felvágottakat, pasta-kat, sajtokat, olajokat, mártásokat, konzerveket vásárolhatunk náluk.
Kínálnak többféle izgalmas Egg Benedict variációt, az avokádós lazacostól a tépett marháson át a csirkemájasig, egytálételnek beillő salátákat, stracetti-t, klasszikus pasta-kat, a lasagne-tól a cacio e peppe-n keresztül a carbonaraig, végül pedig édes francia toastot és kétféle sajttortát.
Az italszortiment összeállításakor értelemszerűen a reggeli műfajra összpontosítottak. Remek smoothie-kat, kávékülönlegességeket, teákat, frissen préselt leveket ihatunk náluk. Sajnos csak kétféle sörük van, az is multitermék, Corona és alkoholmentes Stella. A borválaszték szélesíthető, főleg poharazott habzókkal, jelenleg két pezsgőt tartanak, azt is kizárólag palackra. A töményválaszték szűk, de igényes, tény, hogy a műfaj azt is megengedné, hogy egyáltalán ne tartsanak töményitalokat, így csak értékelhetjük, hogy két prémium rum és többféle kiemelkedő minőségi pálinka szerepel a választékban a helyi Jamy főzdétől.
A kiszolgálás tanítható: szívélyes, kedves, udvarias, felkészült. Alkalmam volt néhány gondolatot váltani Benedek Botond alapító-tulajdonossal, aki a testvérével közösen viszi a helyet. Élmény volt elbeszélgetni a minőségi vendéglátás irányában kőkeményen elkötelezett kiváló szakemberrel.
Egyik helyi jóbarátomnak említettem a Boti’s Kitchent, ő mondta, hogy a homoródi Lobogó tulajdonosának a fiai üzemeltetik, rá is kérdeztem erre, a névadó-alapító megerősítette az információt. Így persze minden érthető, az alma nem esett messze a fájától, a Lobogó a régió egyik átlag feletti egysége. Azt is megtudtam, hogy a Benedek testvérek külföldön szereztek szakmai tapasztalatot, ami meglátszik a kínálaton.
Ettünk egy „Pink and Green” fedőnevű remek szendvicsduót, kovászos kenyérszeleteket vastagon megkenve avokádókrémmel, illetve céklás humusszal. Az avokádósat friss rukkolával, a céklásat sült céklával dobták fel.
Rendeltünk továbbá egy Duck brunch névre keresztelt kompozíciót is, melyben tökéletesen hőkezelt kacsamell, pirított kelbimbó, répa, zeller, kiváló roppanós spárga, sült, illetve pürésített édesburgonya, római saláta, rukkola kapott helyet megnyerő, szépen elrendezett kavalkádként. Mindezt kifejező ízű, jól adagolt mártás vonta be. A kacsának nem ártott még egy kis utólagos sózás, ezzel együtt az egyik legjobb hústányér volt, amit a régióban kóstoltam.
Desszertként áfonyás sajttortát ettünk, amit friss áfonyával, málnával, ribizlivel, valamint áfonyamártással tálaltak. Az áfonyát belesütötték a tortába is. Remek zárása volt ez egy kimagasló gasztronómiai élménynek.
Éttermük az a hely, „ahol a konyhaművészet találkozik a szenvedéllyel”– írják a Facebook oldalukon. Aki feláll az asztal mellől egy itt elfogyasztott reggeli vagy ebéd után, aligha gondolhat mást.
Elérhetőségek:
Boti’s Kitchen
Székelyudvarhely, Bethlen Gábor u 17.
Telefonszám: +40 747 966 754
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
