E városnak kifejezetten jót tett az, hogy nem lett megyeközpont, hogy vasúton nehéz volt megközelíteni, hogy csak Segesvárról járt ide vonat, s az is csak néhányszor naponta. A ”zsákfalu” kifejezés mintájára nevezhetjük zsákvárosnak is, aminek köszönhetően nemcsak patináját őrizte meg, hanem etnikai összetételét is.
Mindez nem volt akadálya a polgárosodásnak, a szellemi élet pezsgésének. Nem meglepő, hogy a vendéglátás terén Udvarhely élen jár a régióban, a szomszéd városokból is járnak ide egy vacsora kedvéért. Egyetlen vetélytársa Sepsiszentgyörgy, nem számítva Marosvásárhelyt, Székelyföld egykor színmagyar fővárosát, ahol nemcsak a románok kerültek mára többségbe, de ahol a helyi magyar lakosság székely önazonossága is erősen megkopott.
Udvarhely lényegében leköveti az anyaországi trendeket, legyen szó a Kulináris Charta célkitűzéseiről, amit most felerősít a természetközeli nordikus vonal térnyerése (lásd a Páva éttermet, a speciality kávézókról (lásd a Vekkert, melyről szóltam az udvarhelyi mini-gasztrokalauzban), a minőségi street foodról (lásd az Elemózsiát, amiről szintén szóltam a „minikalauzban”), kisüzemi sörökről (lásd Kalapos gasztrokocsmát és a Tiltott Csíki Sörmanufaktura udvarhelyi egységét), vagy trendi nemzetközi bisztróról (lásd a Schwartztot).
Az utóbbi időben a reggeliző szegmens is megerősödött, a Merkurból a Belvárosba, a Kossuth utcába költözött a járvány után a Zsebcafé, s megnyitott idén a Boti’s Kitchen a város központi részében, a főtértől néhány perc járásnyira.

A beltér elegáns, korszerű. Delikátboltként is működnek, prémium minőségű, főként helyi és olasz zöldségeket, fűszereket, felvágottakat, pasta-kat, sajtokat, olajokat, mártásokat, konzerveket vásárolhatunk náluk.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!