Pólósok pólósa – Németh Jamesz kontra Adolf Hitler

Amikor férfi vízilabda-válogatottunk az ötödik helyre süllyedt az 1988-as olimpián, a hazai pólós társadalom feljajdult: 1924 óta először nem nyertünk érmet, itt a vég! A párhuzam azonban sántított, hiszen 1924 éppenséggel a kezdetet jelentette Ekkortól épült fel a világ vízilabdázásának fővárosa, Budapest. Az 1926 és 1938 közötti első hőskort, az összes későbbi diadal alapját két olimpiai arany és egy ezüst, öt Európa-bajnoki cím és klasszisok, bálványok sora ragyogta be. Pólósok pólósa szavazás, 2. rész.

Ballai Attila
2020. 05. 14. 9:00
Brandi Jenő; Hazai Kálmán; Sárkány Miklós; Németh János; Halasy Olivér; Homonnai Márton; Bródy György
Balról jobbra: Brandi Jenő, Hazai Kálmán, Sárkány Miklós, Németh János, Halassy Olivér, Homonnai Márton és Bródy György – hét berlini győztes Fotó: MTI Fotó: Reprodukció
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A korszak csatárzsenije, a 105-szörös válogatott, Los Angelesben és Berlinben még gólzsákként, 1948-ban, Londonban már szövetségi kapitányként ismert Németh „Jamesz” mellett újpesti klubtársáért, Halassy Olivérért is bolondult a nép. Pedig ledolgozhatatlannak hitt fogyatékkal indult. Nyolcévesen elvétette az ugrást a mozgó villamosra, bal lábát térd alatt amputálni kellett. Ezért olyan sportágat keresett, amelyben ez nem okozott hátrányt, és talált is, mindjárt kettőt. Őserejét tükrözte, hogy az 1931-es párizsi Európa-bajnokságon nemcsak a vízilabda-válogatottal, hanem úszóként, 1500 méter gyorson is diadalmaskodott!

Balról jobbra: Brandi Jenő, Hazai Kálmán, Sárkány Miklós, Németh János, Halassy Olivér, Homonnai Márton és Bródy György – hét berlini győztes
Fotó: MTI Fotó: Reprodukció

A csúcsot neki és társainak is az 1936-os berlini olimpia jelentette. A sportág első fél évszázadának legnagyobb tornáján a négyes döntő második körében következett el a magyar–német összecsapás. Hitler mégsem látogatott ki az uszodába, de egy ajándék négyméteressel nélküle is 2:2-es döntetlenre mentettek honfitársai, Németh ráadásul megsérült. Halassy morgolódva bökte ki: „Ha semleges pályán játszunk, bárhol a világon három góllal győztünk volna.” Így viszont az utolsó napra maradt a megoldás. A németek 4:1-re gyűrték le a belgákat, és 5 ponttal, 14:4-es gólaránnyal végeztek. Igen, gólaránnyal, mert hajdan az határozott. Mivel a mieink 3 ponttal és 5:2-vel álltak a franciák elleni találkozó előtt, adva volt: ha nem kapnak gólt, jó a 3:0 is, ha kapnak, legalább hatot kell lőniük. „Jamesz” karját fél éjszaka jegelték, aminek köszönhetően nemhogy játszott, de gyors egymásutánban betörölt hármat, 4:0-ra vezettünk. Ám ekkor kiállították, hat a hét ellen folyt tovább a harc. Egyetlen beszedett gól is végzetes lett volna, és szünet után már csak egyszer rezgett a háló. De nem a miénk!

Az 5:0 meghozta a címvédést, a manapság szokásos, klisékkel teli nyilatkozatok helyett jöhettek a spontán és eredeti örömszavak. Halassy azt mondta: „Sok mindenfélét kiabáltak kívülről, de mi nem fogadtunk szót. Én a végén már összevissza úsztam a régi recept szerint.” A kiállított Németh partra vetve hozzátette: „Én mindig kiabáltam a Gyurkának, hogy be ne engedd!” Bródy, a kapus szót fogadott, és leszögezte: „El voltunk szánva életre-halálra!” Sárkány Miklós erre rímelve jelentette ki: „Még egy ilyen mérkőzés, és mehetünk ki a temetőbe.”

Alig kellett tíz esztendő, és Halassy Olivér valóban mehetett. A német megszállás idején, 1944-ben háza pincéjében zsidó származású sportolókat és barátokat bújtatott, egyiküknek édesapjától örökölt vitézi gyűrűjét adta oda, hogy külföldre szökhessen. Ő viszont 1946. szeptember 10-én nem menekült. A nyílt utcán, rejtélyes körülmények között agyonlőtték, feltételezések szerint szovjet katonai járőrnek állt ellen, mert el akarták kobozni az apósa autóját. Temetésén a korabeli sajtó szerint ötezren voltak, akik persze nem csak őt siratták.

Németh János másként vált a diktatúra áldozatává, 1956-ban külföldre távozott. A Spanyol Úszószövetségnél edzősködött, 1988-ban hunyt el. Még megérte és láthatta, amint az 1986-os madridi vb-n a magyar pólóválogatott kilencedikként zárt. Neki értelmezhetetlen eredmény volt, ő még a második helyezést is legfeljebb hírből ismerte.

A szavazás gondolatáról, az első részről itt olvashatnak.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.