Árulkodó volt a célba érkezés pillanata. Kozák Danuta arca inkább a megkönnyebbülésről árulkodott, Csipes Tamaráé a felhőtlen boldogságról, Kárász Anná és Bodonyi Dóráé az első olimpiai aranyérem megszerzéséhez dukáló mámorról.
Az aranyos lányokkal a kötelező tévéinterjú, valamint az eredményhirdetés után először a hivatalos sajtótájékoztatón találkoztunk. Amikor mint hatszoros olimpiai bajnokot felkonferálták, Kozák Danuta diszkréten biccentett. Aztán az érzéseiről faggatták. Mi mást mondhatott, hogy nagyon boldog. Aztán így folytatta:
– Hosszú évek kemény munkája kellett ehhez a hat aranyéremhez. Szeretnék köszönetet mondani a férjemnek, a családomnak, a csapattársaimnak, Csipes Tamarának, Kárász Annának, Bodonyi Dórának és persze a korábbiaknak, Szabó Gabriellának, Kovács Katalinnak, Fazekas Krisztinának is.
Ugyanezzel a köszönetnyilvánítással kezdte, amikor szűkebb körben a magyar újságíróknak nyilatkozott, némi kiegészítéssel.
– Az biztos, hogy ez egy életre szóló – itt kereste a szó, majd kis segítséggel csak kibökte – diadal. Sok szenvedés és keserűség árán, de sikerült elérnem.
Megkérdeztem tőle, mi volt a különbség a mostani és az előző kettő, a kettesben, majd egyesben teljesített döntő között.
– Most már tudom, mi hiányzott korábban. Az a düh, ami most megvolt. Az a bizonyítási vágy, hogy meg kell csinálom.
Kozák Danuta a futamot megelőző felkészülésről is árult el kulisszatitkokat.
– A lányok megöleltek, biztattak, láttam a tüzet a szemükben. A keserűséget betettem, bezártam egy dobozva, amit majd később talán kinyitok, de majd csak a négyesre fókuszáltam. Magamtól álltam fel. Nemcsak négy különböző lelki állapotban készültünk erre a döntőre, hanem négy különböző történet a mienk, mindegyik érdekes, de ugyanaz a cél.
– Van-e még meghódításra váró cél előtte? – tettem föl a jövőjét firtató kérdést.
– Örülök, hogy célba értem itt az olimpián, egyelőre semmilyen célt sem szeretnék kitűzni magam elé. Arra vágyom, hogy végre kipihenjem magam és a kislányommal lehessek.
A felkészülés során elsősorban lelkileg voltak nehéz pillanatok. Amikor Zoé azt kérdezte, mikor lesz már vége az olimpiának, hogy vele lehessek. Nehéz ilyen állapotban lemenni edzésre, kizárni minden egyebet, s csak a munkára összpontosítani. Különben is hajlamos vagyok arra, hogy elássam magam egy-egy rosszabb verseny után, s akkor is a hibát keressem, amikor szinte minden tökéletesen alakul. Ebből most nem kérek, szeretnék feladatok, célok nélkül élni egy ideig.
Érjük be egyelőre ennyivel, s nem forszírozzuk, hogy Kozák Danuta 34 évesen folytatja-e a pályafutását. A hatodik olimpiai aranyérmével immár minden idők legeredményesebb magyar sportolója. Jár neki a pihenés, aztán majd eldönti, képes-e, érdemes belevágni az újabb felkészülésbe
Csipes Tamara
32 éves vagyok, gyorsabb már nem leszek. Hatalmas visszajelzés ez az olimpia, az egyes és a négyes is. Hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá, s ez végig el fog kísérni az életemben, az élet más területén is.
Bodonyi Dóra
A páros után persze én is csalódott voltam, de több időm jutott rá, hogy átértékeljem a dolgokat. Azért jöttem Tokióba, hogy olimpiai bajnok legyek, nem akartam anélkül hazamenni.
Kárász Anna
Hullámzó volt a hangulatom az elmúlt napokban. Belőlem hiányzott az a dac, amiről a lányok beszélnek, a motivációm is ingadozott. De erre a döntőre összekaptam magam. Fontos, hogy tudtuk, bármi is történt korábban, itt számíthatunk egymásra.
Csipes Ferenc
– Mondhatjuk, tökéletes pálya volt – vágott bele az értékelésbe Csipes Ferenc, az egykori olimpiai és nyolcszoros világbajnok klasszis, aki a négyest összerakta és felkészítette. – Kedvezett nekünk az enyhe szembe szél, ennyi azért kijárt, ha már a párosban az oldal-hátszélre ráment egy érmünk. Ha akkor is ilyenek a körülmények, két érmet szereztünk volna. Az a lényeg, hogy végül megvan az arany. Azt kértem a lányokról, az eddigieknél kicsit erősebb első kétszázötven métert menjenek, hogy ne a végére maradjon a döntés. A rajtot tökéletesen elkapták, s ha van is gyorsabb hajó nálunk, az biztos, hogy mi bírjuk a legjobban a végét. A hajrá szerencsére nagyon sima volt, a végén már ünnepelhettünk.
– Mi volt idén a négyes összerakásának a nehézsége, ha volt egyáltalán? – kérdeztem Csipes Ferencet.
– A legfontosabb a bizalom, hogy megkapjam a szövetségtől a feladatot. Somogyi Béla (Kozák Danuta férje, egyben edzője – a szerk.) ugyan ragaszkodott hozzá, hogy Dana legyen a sztrók, de ez ellen nem volt kifogásom. Talán kevesen emlékeznek rá, de 2009-ben éppen én tettem meg őt vezérevezősnek, s már akkor is jól megoldotta a feladatot. Nem szeretem az olyan sztrókokat, akik hajlamosak túlpörögni a versenyt. Danára ez nem jellemző, s a döntőben végre a rajtot is nagyon jól elkapta. Középen aztán én változtattam a sorrenden. Szolnokon a harmadik edzésen Csipes Tamarát ültettem a második helyre, Kárász Annát pedig a harmadikra, s egyből remek időt mentek a lányok. Bíztam, sőt hittem a lányokban, de mindig közbe jöhet valami malőr, valakinek kicsúszik a kezéből a lapát, eltörik a lábtámasz. Szerencsére semmi hasonló nem jött közbe. Megérdemelten győztünk.
Borítóképen Kozák Danuta, az aranyérmes magyar négyes tagja a női kajaknégyesek 500 méteres versenyének döntője után - Fotó: Tumbász Hédi /Nemzeti Sport
