A négyszeres világbajnok John Higgins még a negyeddöntők előtt fogalmazta meg a véleményét, miszerint az 1975-ös korosztály három kiválósága, a hatszoros világbajnok Ronnie O'Sullivan, a háromszoros győztes Mark Williams és persze ő maga jobb, mint valaha. A négyszeres világbajnok nem a levegőbe beszélt. A három veterán egyaránt bejutott a legjobb négy közé, amire eddig csupán egyszer, 1998-ban fordult elő, igaz, a három klasszis akkor még nem érett játékos, hanem inkább tehetséges ifjú volt.
A sikereiket elsősorban a remek technikájuknak köszönhetik. Lehet, hogy a fiatalabbak golyóbelökésben már pontosabbak, jobban bírják a hosszú meccseket, de a terelésben, a fehér golyó pozícióba hozásában a három klasszis ma is utolérhetetlen.
Elsőként Ronnie O'Sullivan jutott be az elődöntőbe. Nem játszott igazán jól, de ez a meccs már az első frém előtt eldőlt: Stephen Maguire nem hitte el, hogy felülmúlhatja a közönségkedvenc bálványt. Sima 13-5 lett a vége.
Mark Williams és John Higgins jobban megszenvedett a kínai Jen Ping-taóval, illetve az angol Jack Lisowskival szemben. Williams elhúzott 6-2-re, de Ping-tao visszakapaszkodott, az utolsó szakasz 8-8-ról kezdődött. 11-11 után a Williams bírta jobban idegekkel, káprázatos lökésekkel hozta a győzelmet.