A válogatottba berobbanó érzékeny felcsúti harcos nem akar mutogatni

Nagy Zsolt hat poszton játszott eddig az NB I-ben, de senkinek sem ez jut az eszébe róla. Idén nyárig levakarhatatlan szégyenfoltként éktelenkedett a karrierjében az a bizonyos 2019-es cardiffi Eb-selejtező, amikor 39-szer passzolt az ellenfélhez a 2-0-ra elveszített mérkőzésen. A 29 éves Puskás-akadémista játékos a németeknek és az angoloknak rúgott júniusi góljával más megvilágításba helyezte a buktatókkal terhelt pályafutását. Nagy Zsolt a feltétel nélküli bizalom hiányával magyarázza, hogy miért csak 29 évesen jutott el oda, ahova mindig is szeretett volna.

20220611 Budapest Magyarország-Németország labdarúgó Mérkőzés Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet képen: Szoboszlai Dominik (10) Nagy Zsolt (18) Fotó: Mirkó István

– Idáig hol kallódott?
– Ezt a kérdést már én is sokszor feltettem magamnak. De azért erős túlzás, hogy kallódtam volna. Talán sokan nem tudják, a Wales elleni válogatottbemutatkozásom után a Nemzeti Sport osztályzatai alapján bekerültem a 2019–2020-as szezon csapatába.

– Tényleg nem ez az első, ami beugrik önről. Miért 29 éves korában érett be egy elitakadémián végzett labdarúgó, aki idén nyáron egy héten belül gólt szerzett a németek és az angolok ellen a válogatottban?
– Ezt magam sem tudom. Egyik korábbi edzőmet sem szeretném megbántani, ezért neveket nem említek, de volt közülük egy-kettő, aki nem bízott bennem, akkor sem tett be a csapatba, amikor egyébként jól ment a játék. Pakolgattak jobbra-balra. Mondjuk ezt utólag nem is bánom: Mózner János, Isten nyugosztalja (a Puskás Akadémián dolgozó szakember, korábbi NB I-es labdarúgó 57 éves korában, 2015-ben súlyos betegségben halt meg – a szerk.) találta ki nekem a balhátvéd posztot. Azzal biztatott, hogy onnan jól átlátom a pályát, és ez fejleszti a játékintelligenciámat. Nemrég összeszámoltam: összesen hat poszton játszottam eddig az NB I-ben. Voltam belső védő, balhátvéd, jobbhátvéd, védekező és irányító középpályás, sőt tavalyelőtt az NB I-ben a Budafok ellen csatárként rúgtam két gólt. Nálam soha nem számított, hogy milyen poszton, én mindenképpen játszani akartam. Makacs, kemény harcos vagyok.

– Ehhez képest főműsoridőben a németek elleni meccs után elpityeredett a tévében.
– Lepergett előttem minden: a rengeteg szenvedés a mellőzések miatt, a sérüléseim, a mélypontok, a Wales elleni meccs után kapott rengeteg negatív kritika. De semmi sem tudott megtörni, mindig rátettem egy lapáttal.

A Puskás Akadémián sem mindig számított alapembernek:

Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter

– Igénybe vette sportpszichológus segítségét?
– Nem. A feleségem ismer a legjobban a világon, ő mindig lelket öntött belém, a családom mindenben támogat. Nélkülük biztosan nem tartanék itt.

– Talán Marco Rossi bizalma nélkül sem. 2019-ben a Wales elleni 2-0-ra elveszített Eb-selejtezőn 39-szer adta el a labdát, de kapott még egy esélyt a kapitánytól. Számított erre a cardiffi élmények után?
– Korábban említettem, a Wales elleni meccset leszámítva nem volt rossz a 2019–20-as szezonom. Az a bizonyos találkozó valóban nem sikerült jól, de be tudtam bizonyítani, többet érek annál, mint hogy egy mérkőzés után elfelejtsenek. Rossi hite, bizalma, szeretete átragadt rám. Levette rólam a terhet: mindig elmondta, hogy ne akarjak görcsösen bizonyítani a válogatottban, és akkor minden rendben lesz. Igaza lett. Rendkívül jólesett, hogy Laczkó Zsolt, Rossi stábtagja a négy Nemzetek Ligája-meccs előtt is sokat dicsért. Kiemelte, hogy alapvetően rendben van a játékom, már csak a gól hiányzik belőle.

A németek ellen sem jött zavarba, sőt:

Fotó: Mirkó István

– Most már az sem: előbb a németeknek, majd az angoloknak rúgott egyet. Ha jól tudom, félig sérülten, és egy olyan cipőben, amiről hiányzott egy-két stopli.
– Mindkettő igaz. Vádlisérüléssel bajlódtam a két meccs előtt, de eszembe sem jutott, hogy felmentést kérjek. Ahogy a kapitány szokta mondani: nemzeti mezben küzdeni, harcolni akartam a hazámért. A stoplis cipő érdekes történet: még az év elején játszottunk egy edzőmeccset a Vidivel műfüvön, és a meccs után vettem észre, hogy az egyik stopli letört a cipőről. De én nem akartam lecserélni, a sérült darabot vittem magammal a válogatott-összetartásra, és ebben játszottam le a négy Nemzetek Ligája-mérkőzést. Hamarosan költözünk a feleségemmel Székesfehérvárról Velencébe. Az egy pár cipő egyik felét kiteszem a vitrinbe, mert ez örök emlék. A másikat egy lelkes szurkoló kérte el tőlem.

Wolverhamptonban ő lőtte a harmadikat az angoloknak:

Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly

– Megváltozott az élete a két szenzációs gólja óta? Hogy bírja a felhajtást?
– Rengeteg a napi teendőm a költözés miatt, és egyébként is szerény, jószívű gyerek vagyok. Engem aztán nem fog elvinni a siker. Hadd meséljek el egy történetet: egy ismeretlen ember bejelölt a Facebookon, azt írta, hogy látott gyerekeket focizni a téren, és egy-két srác az én posztomon játszott, többször elhangzott a nevem. Úgy akartak lőni, játszani a kicsik, mint ahogy tőlem látták a tévében. Végtelenül meghatódtam, hát ezért már megérte. Csak egy dolgot sajnálok. Bárcsak lenyomhattuk volna a hátralevő két meccset a Nemzetek Ligájában, olyan lendületben voltunk.

– Bírta volna a vádlija?
– Hát persze. Ez nem is kérdés. Remélem, szeptemberben is tudjuk folytatni ezt a sorozatot, és tovább álmodozhatunk. Én még meg sem születtem, amikor legutóbb, 1986-ban vb-résztvevő volt a magyar válogatott. De szép is lenne kijutni a 2026-os világbajnokságra!

– Akkor 33 éves lesz. Felcsúton, a Puskás Akadémián tervezi a jövőt? Keresték külföldről a két bombagólja óta?
– Abban maradtunk a többek között Szalai Attilát, Sallai Rolandot és Willi Orbánt is képviselő Rogon ügynökség képviselőivel, hogy a jövő hétfőig tartó szabadságom alatt csak akkor keressenek, ha komoly ajánlat érkezik. Nem titok, szívesen kipróbálnám magam valamelyik topligában, de akkor sem esem kétségbe, ha maradok Felcsúton. 2025-ig él a szerződésem a Puskás Akadémiánál.

Borítókép: Nagy Zsolt a Wales elleni mélypont után hihetetlen magasra jutott (Fotó: Nemzeti Sport)