– Idáig hol kallódott?
– Ezt a kérdést már én is sokszor feltettem magamnak. De azért erős túlzás, hogy kallódtam volna. Talán sokan nem tudják, a Wales elleni válogatottbemutatkozásom után a Nemzeti Sport osztályzatai alapján bekerültem a 2019–2020-as szezon csapatába.
– Tényleg nem ez az első, ami beugrik önről. Miért 29 éves korában érett be egy elitakadémián végzett labdarúgó, aki idén nyáron egy héten belül gólt szerzett a németek és az angolok ellen a válogatottban?
– Ezt magam sem tudom. Egyik korábbi edzőmet sem szeretném megbántani, ezért neveket nem említek, de volt közülük egy-kettő, aki nem bízott bennem, akkor sem tett be a csapatba, amikor egyébként jól ment a játék. Pakolgattak jobbra-balra. Mondjuk ezt utólag nem is bánom: Mózner János, Isten nyugosztalja (a Puskás Akadémián dolgozó szakember, korábbi NB I-es labdarúgó 57 éves korában, 2015-ben súlyos betegségben halt meg – a szerk.) találta ki nekem a balhátvéd posztot. Azzal biztatott, hogy onnan jól átlátom a pályát, és ez fejleszti a játékintelligenciámat. Nemrég összeszámoltam: összesen hat poszton játszottam eddig az NB I-ben. Voltam belső védő, balhátvéd, jobbhátvéd, védekező és irányító középpályás, sőt tavalyelőtt az NB I-ben a Budafok ellen csatárként rúgtam két gólt. Nálam soha nem számított, hogy milyen poszton, én mindenképpen játszani akartam. Makacs, kemény harcos vagyok.