Hosszú Katinka: Ha én így készülök, akkor annak ez az eredménye

Hosszú Katinka pályafutásának talán a legnagyobb mélypontja volt a 400 méteres vegyesúszás szombati előfutama, amelyben leggyengébb magyarként kiesett a római Európa-bajnokságon. Akkor nem nyilatkozott, most a helyszínen szűk magyar médiakörben igen, s lapunk kérdésére elmondta, hogy szeretne a régi lenni, de ahhoz újra mindent fel kellene áldoznia az úszásért. Nem zárja ki, hogy megteszi, de nem tudja, hogy készen áll-e rá.

Vizes Eb - Úszás Fotó: Czeglédi Zsolt

Hosszú Katinkával soha nem történt olyan, mint most Rómában. Fő számában, 400 vegyesen ugyanis karrierje során először esett ki Európa-bajnoki előfutamban (2006-ban sem volt döntős, de akkor kizárás miatt), ráadásul épp abban a medencében, a Foro Italico nyitott arénájában, ahol 2009-ben először lett világbajnok.

– Sokkal jobban fel kellett volna készülnöm már a délelőtti előfutamra is, mert már nem vagyok olyan formában, mint régen, hogy reggel egy könnyed úszással biztosan ott vagyok a döntőben – árulta el Hosszú, hogy szerinte miben hibázott. Hozzátette, hogy a döntőben, ha minden jól alakul, 4:38-39-es időre lehetett volna képes. Ezzel egyébként a győztes Mihályvári-Farkas Viktória mögött a második-harmadik helyre érhetett volna oda az ezüstérmes Jakabos Zsuzsanna helyett.

Hosszú arra is reagált, hogy miért nem állt meg nyilatkozni a magyar sajtónak a kudarc után: – Nagyon bosszantott az eredmény, nem sűrűn volt olyan, hogy nem úszhattam délután. Ilyenkor nekem kell fél óra, hogy jól kidühöngjem magam. El kell vonulnom, egyedül kell lennem, csendben szidom magam, ez kell, hogy gyorsan túl tudjak lépni a kudarcon, mert az élet nem áll meg, jön a következő szám.

Előttem az utódom, avagy Hosszú és Mihályvári-Farkas Fotó: Czeglédi Zsolt

A budapesti vb-n júniusban negyedik lett Hosszú, de ha akkor csak megismétli a tavalyi tokiói olimpián ötödik helyet ért idejét, akkor bronzérmet szerzett volna a Duna Arénában. Ha pedig most Rómában csak megismétli a budapesti vb-n elért eredményét, akkor ezüstérmes a győztes Mihályvári-Farkas mögött. A jól láthatóan negatív tendencia okait így foglalta össze:

– Tokió után nagyon sokat kihagytam, és ahhoz képest, hogy milyen rövid volt a felkészülésem a budapesti vb előtt, ott kifejezetten élveztem az úszást, és örültem az időknek is. Hazai közönség előtt kipréseltem magamból mindent, és az az igazság, hogy ebben elfáradtam. A vb után egy kis pihenőre és hosszú felkészülésre lett volna szükségem, hogy tovább tudjak fejlődni, ehelyett rövid időn belül következett az Eb, ami így nagyon sűrű volt.

A 33 éves klasszis nemrég a 2024-es párizsi olimpia végéig meghosszabbította az együttműködését az Aréna sportszergyártó céggel, amiből arra lehet következtetni, hogy a következő olimpiáig még mindenképpen tervezi a pályafutását, noha a közelgő esküvője miatt is lépten-nyomon visszavonultatják már. Mi az igazság, meddig versenyez?

– Nem mondtam ki, hogy ott leszek a párizsi olimpián, és nem is fogom kimondani, de nyitva hagyom az ajtót, hiszen már csak két év van addig.

Ezután rövid párbeszédben lapunk kérdéseire felelt az úszónő.

– Mi kell ahhoz, hogy meghozza a végleges döntést a párizsi olimpiáról és mi a legutolsó időpont, ameddig ezt meg kellene tennie?
– Minél hamarabb el kell kezdenem úgy edzeni, mint régen. Az elmúlt két évben az egyensúlyt kerestem a magánélet és az úszás között. Hogy legyen edzés és legyen mellette kikapcsolódás is. Kiderült, hogy ha én így készülök, annak ez az eredménye. Nem azt mondom, hogy nem edzettem, mert edzettem. Azt sem állítom, hogy napi nyolc órát, mint régen, mert pont az volt a lényeg, hogy ebből leadjak. A nagy különbség abban van, amit az uszodán kívül csináltam. Az aranyérmek csak úgy jönnek, hogy abba nem fér bele más, minden percnek az úszásról kell szólnia. Ilyen az élsport, és amikor lemondásról beszélünk, erre gondolunk. Akkor csak az úszás van és más semmi. Ahhoz, hogy ott legyek Párizsban, minél előbb fel kell vennem újra ezt az életstílust.

– Készen áll rá, hogy ezt meg is tegye?
– Talán, de még nem tudom. Majd meglátjuk.

– Ha már itt vagyunk a Foro Italicóban, 2009-ben itt úgy lett először világbajnok, hogy az ausztrálok olimpiai bajnokát és akkori világcsúcstartóját, Stephanie Rice-t győzte le. Ő nemrég őszinte vallomást tett arról, hogy a visszavonulása után elveszettnek és jelentéktelennek érezte magát, mély depresszióba esett. Mennyire húsba vágó ezeket a történeteket hallani?
– Szoktam gondolkodni rajta, hogy mennyi minden hiányozna az élsportból, ha már nem úsznék. Buborékban élünk, a medencében minden fekete-fehér, amit beleteszel, azt veszed ki. Az eredmények századmásodperc pontossággal megmutatják, milyen munkát végeztél, mindig ott az azonnali visszaigazolás, ez egy letisztult világ. A civil élet nem ilyen. Én éppen ezért tulajdonképpen már 2012 óta játszom a gondolattal, hogy mi lesz az úszás után. Tudom, hogy nem leszek mindig úszó, sőt nem is szeretem úszónak definiálni magam, inkább azt mondom, hogy jelenleg úszom. Mert ha úszóként kategorizálnám magam, akkor valóban depresszióba eshetnék, ha egy nap abbahagyom, mert nem tudnám, ki vagyok, ha egyszer már nem úszó vagyok. De én tisztában vagyok magammal.

Hosszú Katinka az Eb első napján a női 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként bronzérmet szerzett, amely pályafutása 97. érme volt felnőtt világversenyeken. Legközelebb hétfőn a 200 vegyes előfutamában áll rajthoz Rómában.

Borítókép: Hosszú Katinka a 2022-es római úszó Európa-bajnokságon (Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)