A rendező ország nem hadakozott látványosan, de a FIFA-nak nyilván megüzente, nem lesz ez így jó, nem ebben állapodtunk meg. S a FIFA tudta, mit kell tennie.
November harmadikán a résztvevőknek kipostázta „Kérjük önöket, a futballra összpontosítsanak” felütésű enciklikáját, amelyben a következő magasztos gondolatok fogalmazódtak meg: „Tudjuk, hogy a futball nem légüres térben mozog, és ugyanígy tudatában vagyunk annak is, hogy számos politikai jellegű kihívás és nehézség van világszerte. De kérjük, ne engedjék, hogy a labdarúgást minden létező ideológiai vagy politikai csatába bevonják. A világbajnokságon mindenkit szeretettel várunk származásra, vallásra, nemre, szexuális irányultságra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül.”
Ó, mily szép, fennkölt gondolatok.
Mégsem tudunk meghatódni. Magyarország – megtapasztaltuk többször is – kívül esik a magasztos elveken, nálunk a szivárványosdi nagyon is alkalmas a politikai befolyás érvényesítésére.
A FIFA míves levele süket fülekre talált. Az angol válogatott például, amint megérkezett Katarba, az első sajtótájékoztatón rögtön nekiszegezték a kérdést a csapat egyik játékosának, James Maddisonnak, mi a véleménye az LMBTG-jogok helyzetéről az arab országban.
A csatár röviden felmondta a kötelezőt, tisztában vannak a probléma súlyával, bla-bla, majd hozzáfűzte: „Valószínűleg nem vagyok elég művelt, hogy nyilatkozatot tegyek az üggyel kapcsolatban. Nem akarok semmi rosszat mondani.” Engedelmükkel, lefordítanánk: „Sz…rok rá, hagyjanak bár békén ezzel a f…szsággal.” Amúgy egybecsengve Jürgen Kloppnak még jóval a világbajnokság előtt megfogalmazott véleményével, miszerint hagyják ki a csapatokat és a játékosokat ebből a műsorból, ez nem az ő dolguk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!