A Ferencváros ellen készülő Leverkusen ma is nyögi 2002 átkát

Csütörtökön eljön a várva várt Európa-liga nyolcaddöntő első felvonása, melyben a Ferencváros a Bayer Leverkusen otthonában lép pályára. A Zinédine Zidane bombagólja után „Lúzerkusennek” csúfolt német klub a 2002-es ezüstéve óta örök vesztesként van elkönyvelve, másfelől nagy sztárok keltetőhelye. Az edzőként a szárnyait bontogató Xabi Alonso hullámzóan teljesítő csapatától félni lehet, megijedni nem kell, tisztelni azonban a múltja miatt is tanácsos.

Fotó: Europress/AFP/Damien Meyer

A spanyol válogatottal világ- és Európa-bajnok Xabi Alonso játékosként BL-t nyert a Liverpoollal és a Real Madriddal, de karrierje utolsó klubjánál, a Bayern Münchennél is legendaként búcsúztatták 2017-ben. Eszes középpályásként emlékeznek rá, aki a lassúságát intelligenciával kompenzálta. Tudatosan készült az edzői pályára, a Real U14-es csapatánál kezdett, majd hazatért első profi klubjához, a Real Sociedadhoz, amelynél a harmadik vonalban szereplő második együttesnél dolgozott. 2021-ben feljuttatta a csapatot a másodosztályba, ahová 1962 után először tért vissza a Sociedad B.

Mire számíthat a Leverkusen ellen a Ferencváros?  

Leverkusenben Xabi Alonso egyelőre hullámzó teljesítményt nyújt. Tavaly november és idén január között volt egy ötmeccses győzelmi szériája a csapatnak a Bundesligában, és akkor úgy tűnt, hogy elkapta a fonalat, de aztán februárban váratlan vereségek törték meg a jó sorozatot az Augsburg és a Mainz ellen. A húsz meccsen elért kilenc győzelem, négy döntetlen, hét vereség alig jobb, mint közepes mutató.

A Leverkusen persze kísérletező klub, mindig is az volt. Átigazolási filozófiájának alappillére, hogy lecsap a viszonylag könnyen megszerezhető, nagy potenciájú játékosokra. Így került a csapathoz a keletnémet Ulf Kirsten is az ország újraegyesítése után, s lett belőle a klub gólrekordere 220 találattal. A jelenlegi csapatnál is felfedezhető hasonló törekvés: a 25 éves átlagéletkorral a fiatalabb klubok közé közé tartozik, a húsz légiós a legtöbb, a 416 millió eurós keretérték pedig a negyedik legmagasabb a Bayern, Dortmund, Lipcse trió után a Bundesligában.

Michael Ballack, Lúcio, Arturo Vidal, Toni Kroos, Szon Hungmin, Kai Havertz és még lehetne sorolni a sztárokat, akiknek a Leverkusen csak ugródeszka volt a pályafutásukban. Talán ennek is köszönhető, hogy az 1904-ben, tehát közel 120 éve alapított klub egy Német Kupa (1993) és UEFA-kupa sikert (1988) leszámítva soha nem nyert semmit. Ellenben a leverkuseni ezüstgyár túlteljesítette a tervet: ötször volt második a Bundesligában, háromszor a hazai kupában és egyszer a BL-ben is.

A „Lúzerkusen” 2002 óta kísérti a csapatot

A 2002-es BL-döntő, amelyben a Real Madrid 2-1-re legyőzte a Leverkusent, elsősorban Zinédine Zidane fantasztikus, kapáslövésből született, mindent eldöntő góljáról és a csereként pályára lépett Iker Casillas bravúrvédéseiről maradt emlékezetes, de akkor terjedtek el a „Lúzerkusen”, „Vizekusen”, „Neverkusen” gúnynevek is nyelvjárástól függően. Tizenegy napon belül ugyanis harmadszor akasztottak ezüstérmet a gyógyszergyári klub játékosainak a nyakába, miután a Bundesligában és a Német Kupában is másodikok lettek.

A magyarok ellen azért szebb élményei is lehetnek Leverkusen-drukkereknek. A német klub 1994-ben az UEFA-kupa második fordulójában otthon 5-0-ra, Budapesten 2-0-ra győzött az Illés Béla és Pisont István fémjelezte Honvéd ellen, két éve pedig hazai pályán 2-1-re győzte le a Stöger-féle Fradit.

Borítókép: Michael Ballack és Zinédine Zidane küzd a labdáért a 2002-es Leverkusen–Real Madrid BL-döntőn (Fotó: Europress/AFP/Damien Meyer)