Valter Attila még nem szembesült olyannal, mint ami most vár rá

Szombaton rendezik meg a profi kerékpársport öt legrangosabb egynapos versenye közül a leghosszabb távút, az idén 294 kilométeres Milánó–Sanremót. A mezőnyben ott lesz Valter Attila is.

A három nagy háromhetes Grand Tour (Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a Espana) külön kasztot képvisel a kerékpársportban, de az egynaposok között is megvan a rangsor, és itt a Monumentumok jelentik a legfelső szintet. Öt olyan verseny, amelyek mindegyike több mint százéves múltra tekint vissza: a Milánó–Sanremo, a flandriai körverseny, a Párizs–Roubaix, a Liége–Bastone–Liége és a lombardiai körverseny. Az éves naptárt nézve időrendben soroltuk fel őket, vagyis a sort a Milánó–Sanremo nyitja , amit szombaton rendeznek meg. Ennek a históriája 1907-ig nyúlik vissza, ebben a tekintetben csak a flandriai körversenyt előzi meg, az 1892-ben indult Liége–Bastone–Liége és az 1896-tól zajló Párizs–Roubaix jóval patinásabb. Ugyanakkor a Milánó–Sanremo a leghosszabb távú, hagyományian közel háromszáz kilométeres. Idén 294 kilométer lesz a táv, s megméreti magát Valter Attila is.

Valter Attila idén havas terepviszonyokkal is találkozott. Forrás: Facebook/Attila Valter

A Milánóból induló mezőny célba veszi a Ligur-tenger partját, amit körülbelül 150 kilométer megtétele után ér el. A verseny végén két kisebb, de legendás emelkedő vár a bringásokra, a Cipressa (272 kilométernél) és a Poggio di Sanremo (288 km). A Poggio után visszaereszkednek a tenger szintjére, s a befutó teljesen sík terepen van, végig a tengerparton kell tekerni a sanremói célig.

A Milánó–Sanremo idei útvonala

A mezőnyben most először ott lesz Valter Attila is. Az első számú magyar kerékpárversenyző idén már a világ legjobb profi kerékpárcsapatában, a holland Jumbo–Vismában teker. Valter még februárban Spanyolországban a négynapos Gran Caminón – amelyen a szakadó hóesés miatt az első szakaszt félbeszakították – a Tour de France-on címvédő dán Jonas Vingegaardot segítette a hegyekben a győzelemhez, ő maga pedig a negyedik helyen végzett az összetettben. Március 4-én ötödik lett az első tavaszi, igazán jegyzett egynapos versenyen, a Strade Bianchén, utána maradt Olaszországban, és az egyhetes, Tirreno–Adriatico elnevezésű World Tour-viadalon is rajthoz állt. S nem bújt el a mezőnyben, a harmadik, sík szakaszon a Jumbo sora élén hosszú kilométereken keresztül ő diktálta a tempót az élen, a folytatásban, a számára igazán testhez álló hegyi szakaszokon pedig tökéletes segítője volt a Jumbo kapitányának, a háromszoros Vuelta-győztes Primoz Roglicnak. A szlovén klasszis három szakaszon elsőként ért be a célba, tegnap pedig meg is nyerte az „olasz csizmát” keresztbe átszelő versenyt.

Valter Attila a Facebook-oldalán a következőképpen értékelte a múlt heti versenyt: „Mesébe illő versenyen vagyok túl, három szakaszgyőzelem mellett az összetett, a hegyi és a ponttrikót is elhoztuk a Tirreno Adriaticóról. Kilencvenkilenc százalékban úgy alakult minden, ahogy szerettem volna. Az egy százalék azért hiányzott, hogy legközelebb még jobbak lehessünk. A Strade Bianche előtti nap döntött úgy a csapat, hogy Primoz hamarabb kezdi a szezont, és indul a Tirrenón. Nagyon hosszú kihagyás után versenyzett újra, így nem lehettünk biztosak abban, mit is várhatunk tőle, de Roglic az Roglic, tudtuk, hogy csak akkor indul, ha nyerni is tud” – szögezte le honfitársunk.

Valter Attila őszintén elmondta, hogy az első sík szakaszon nem tudta segíteni Roglicot, de utána változott a helyzet. „Sosem voltam a helyezkedés és az agresszív pozícióhajhászás királya, habár mindig is szerettem volna fejlődni benne. Nem tudtam pontosan, hogyan is kell elöl versenyezni, mert senki nem magyarázta el úgy, hogy meg is értsem, nekem pedig nem jött ösztönösen. Rengeteg helyzetben én húzom előbb a féket, így pedig elég sokszor újra a mezőny végén találtam magam. Ez viszont csak hozzáállás és talán még inkább rutin kérdése, rutin pedig bőven akadt a csapatban, így még aznap egy megbeszélés során mindenki átadta a saját tudását. Jobban hittek benne, hogy ez is menni fog, mint én magam, a harmadik szakaszon viszont mindenkit sikerült meglepnem. A képernyő előtt talán fel sem tűnik egyből, de nagyon sokáig vittem a sorunkat, beépítve azt a tudást, amit a többiektől kaptam. Érezhető volt a fejlődés a mezőnyben való közlekedésemben.”

Forrás: Facebook/Attila Valter

Valternek elmondása szerint ez meghozta az önbizalmát, és amiatt sem izgult, hogy bírja-e majd a folytatásban. „Tudtam, hogy ott leszek az elejében, amikor pedig menni kell, akkor menni fogok. A 4., az 5., a 6. és a 7. szakaszon is maximálisan meg tudtam csinálni, amit kértek tőlem, néha még egy picit többet is. Talán most először alakítottam én egy verseny sorsát azzal, hogy diktálom a tempót vagy kontrollálom a támadásokat, vagy én magam támadok, ezzel szétszedve a mezőnyt. Hab a tortán, hogy ezt egy ilyen csapatban tehettem, ahol győzelemre is tudtuk váltani azt a sok befektetett munkát. Talán egyszer tényleg elérem minden célomat ebben a sportban. Most nagyot léptem felé.”

 

Valter Attila megdönti a tekerési rekordját

A Tirreno–Adriatico után Valter Attila néhány napra hazajöhetett Magyarországra, hogy aztán szombaton újra Olaszországban álljon rajthoz.

„Irány megdönteni az eddigi leghosszabb tekerésem rekordját a Milánó–Sanremo versenyen! A szurkolást, remélem, már mondanom sem kell, nagyon köszönöm!” – zárt a bejegyzését Valter Attila.

Borítókép: Valter Attila (jobbról a harmadik) a magyar bajnoki trikóban (Forrás: Facebook/Attila Valter)