Ráunt az úszásra, mégis olimpiai bajnok lett utána a medencében

Hamarosan a mozikba kerül a Kemény-legények útját bemutató, A nemzet aranyai (12) című film, amely végigkalauzolja a nézőket a magyar vízilabda 1997 és 2008 közötti sikerkorszakán. A film csütörtöki sajtóbemutatóján az egyik főszereplővel, Madaras Norberttel beszélgettünk. Egerből indulva kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok lett, ma pedig a Magyar Vízilabda-szövetséget vezeti, pedig annak idején nem álmodozott válogatottságról, a sportolói pályafutása után más szakmáról viszont annál inkább. Természetesen nem bánja, hogy a terveivel ellentétben más irányt vett az élete, és a medence környékén maradt.

Budapest, 2022. november 19. Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) újonnan megválasztott elnöke a szervezet rendkívüli közgyûlése után a Duna Arénában 2022. november 19-én. MTI/Kovács Anikó Fotó: Kovács Anikó

– Már untam az úszást, azért kezdtem el vízilabdázni, de nem az járt a fejemben, hogy válogatott vízilabdázó szeretnék lenni. Aztán egyre jobban ment a játék, és ez megváltozott.

Ennél jobb fordulatot pedig aligha vehetett volna Madaras Norbert élete. Ifjoncként Egerben kapott rá a vízilabda ízére, majd 2002-ben, mindössze 22 évesen bekerült a két évvel korábban, Sydney-ben olimpiát nyert magyar válogatottba, amelynek aztán több mint egy évtizedig kirobbanthatatlan tagja volt. 

– Úgy gondoltam abban az időben, hogy nehezebb bekerülni a válogatottba, mint aztán tornát nyerni, mert ha évekig a csapat tagja maradok, előbb-utóbb jönnek majd a győzelmek 

– árulta el a Magyar Nemzetnek a válogatott sikerkorszakáról készült film, A nemzet aranyai csütörtöki sajtóbemutatóján Madaras, akit annak idején hamar maguk közé fogadtak a már befutott társai. – Kemény Dénes (az akkori szövetségi kapitány – a szerk.) is kiválóan megoldotta ezt, illetve mindig az idősebb játékosok felelőssége, hogy milyen szinten segítik a fiatalokat. Én megkaptam tőlük minden támogatást. A csapat nagyon jó közösséget alkotott, az idősebbek sosem éreztették a fiatalokkal, hogy ők maguk kivételezettek lennének, épp ezért a csapat egysége éveken át törhetetlen maradt, függetlenül attól, hogy időről időre csatlakoztak új játékosok.  

Egységben az erő

Egységben az erő, ezt aztán számtalan tornán megmutatták a válogatott tagjai. Az 1997 és 2008 közötti időszakban zsinórban három olimpián diadalmaskodtak, emellett egy világ- és két Európa-bajnokságon is a legjobbnak bizonyultak. A filmből kiderült, több játékos szerint a sikerekben a fizikai és taktikai felkészülés mellett a Benedek Tibor által tartott „szeánszoknak” is fontos szerepük volt, amelyeket mindig az ötkarikás játékok helyszínén rendezett meg a csapatkapitány. 

– Hogy végül mi kellett a győzelemhez, azt nehéz megmondani, de nagy szerepük lehetett ezeknek az összejöveteleknek is. Emellett annak is, hogy meg tudtunk beszélni mindent, mindig őszinték lehettünk egymással, ami fontos, hiszen a nagyobb közösségekben mindig adódnak súrlódások – emlékeztetett Madaras Norbert. 

Az egykori pólós két olimpiai bajnoki címe mellett – a magyar vízilabdázásban jelenleg egyedüliként – kétszeres világbajnoknak is mondhatja magát. Ezek közül az első, a 2003-as vb-arany különösen nagy jelentőséggel bír Madaras számára, hiszen, mint mondja, itt bebizonyosodott, hogy nemcsak eredménye, hanem értelme is volt az addig befektetett munkájának. Az sem véletlen, hogy a kedvenc gólja is a barcelonai tornához kötődik. A fináléban szerezte azt, ahol Olaszországot 11-9-re legyűrve nyert a magyar válogatott. 

– A döntőben lőtt gólok a kedvenceim, mert azokon nagyon sok múlott. Ha egyet ki kell emelnem közülük, akkor a barcelonai vb-döntő hosszabbításában lőtt gólomat választanám, mert az igazán fontos volt, nemcsak nekem, hanem a csapatnak is. Hatgólos győzelem során szerzett két szép gólnak nincs akkora jelentősége, mint amikor a hosszabbításban lő valaki egyet. 

Nem engedi el a vízilabda

Madaras, bár nem készült vízilabdázónak, mégis az lett belőle. Aktív sportolói pályafutása után nem tervezte, hogy a medence közelében marad, ennek ellenére előbb a Ferencváros vízilabda-szakosztályának elnöke lett, 2022 novemberében pedig a magyar szövetség irányításával bízták meg. Ettől függetlenül még hisz benne, hogy idővel a sportágtól eltávolodva is megtalálja majd a szerepét. 

– Azt gondoltam, hogy egészen mást fogok csinálni, de végül így alakult. Valamiért nem enged el a vízilabda – vagy én nem engedem el a vízilabdát? Húszévesen azzal számoltam, hogy legfeljebb nyolc-tíz évet játszom még, végül huszonnyolc évesen jobb voltam, mint fiatalabb koromban. Bolond lettem volna akkor abbahagyni. Aztán ebben maradtam benne, és egyáltalán nem bánom – mondta az MVLSZ elnöke, aki abba is betekintést engedett, miért pályázta meg a vezetői posztot. –  Egyre többen hívtak, hogy engem szeretnének elnöknek, és ha már ennyien javasolták, tettem egy próbát. Már játékosként is hajtottak az új kihívások, hogy mindig feljebb lépjek. A szövetség vezetése pedig egy új, szép feladat. Nagyon sokat kaptam a vízilabdától, most talán vissza is adhatok belőle. 

Eddig nem látott sorozatterhelés

A magyar szövetség elnökét a válogatottjainkra váró kihívásokról is megkérdeztük. 

Észveszejtő a pólósok menetrendje az elkövetkező esztendőben, jövő augusztusig két világbajnokságon, egy Európa-bajnokságon, és remélhetőleg a párizsi olimpián is részt vesznek. 

– Ez minden szempontból nagyon nehéz, főképp a játékosoknak. Ennyi időn keresztül a csúcson maradni szinte lehetetlen. Nyilván a szövetségnek is van ezzel feladata, meg kell szervezni és finanszírozni az utakat, biztosítani a felkészülést, de a válogatott játékosokra váró kihívásokhoz képest az általunk megoldandó feladatok teljesen más kategóriába tartoznak. Nekem ilyen sorozatterhelésben nem volt részem, úgyhogy csak elképzelni tudom, milyen lehet. Illetve láttam az elmúlt években, miként nőtt a játékosokon a teher – ám tudják, mire vállalkoztak, sajnálni nem kell őket, viszont minden segítséget meg kell adni nekik – szögezte le. 

Madaras Norbert reményei szerint a megerőltető egy évet érmekkel zárja mindkét válogatottunk. 

– Az alapcél, hogy minél előbb vívjuk ki az olimpiai részvételt. Ha ez megvan, akkor mindkét vonalon olyan ütőképes csapatot szeretnénk kialakítani, amely esélyes lehet a végső győzelemre is, de dobogós helyezésre mindenképp. A mi időnkben a jugoszlávok és a magyarok kiemelkedtek a mezőnyből – most ez nem mondható el egyik csapatról sem. Mi is annak az öt-hat csapatnak az egyike vagyunk, amely nyerhet is, de akár könnyen az ötödik-hatodik helyre is csúszhat. Ha egy negyeddöntőt elront valaki, mert két-három játékos rossz lábbal kelt fel, akkor nem jut be a csapat a legjobb négy közé, és több év munkája válik szinte semmissé. Szerencsések vagyunk, mert mindkét válogatottunk erős, és bízunk benne, hogy jól fognak szerepelni.

A nemzet aranyai előzetese:

Borítókép: Madaras Norbert a magyar szövetség elnökének való megválasztását követően (Fotó: MTI/Kovács Anikó)