A Ferencváros női kézilabdacsapata az elmúlt hétvégén története során először kiharcolta a szereplést a Bajnokok Ligája négyes döntőjében, majd azzal a lendülettel bejelentette, hogy Elek Gábor edző a szezon végén távozik a kispadról. A 15 év után közös megegyezéssel távozó edző magára vállalta a szakítás bejelentésének az időzítését.
– Szeretném leszögezni, hogy minden az én kérésemnek megfelelően alakult a kommunikáció során. Más szempontból is mindent úgy alakított a klub, ahogyan kértem. Így döntöttünk, nagyon nagy barátságban válunk el. Ide születtem, fradistaként is halok meg, csak köszönettel tartozom mindenkinek. Ennél a klubnál lettem az, aki vagyok, mindent – a családomat, tulajdonképpen az életemet is – ennek az egyesületnek köszönhetek. Az volt a kérésem, hogy a metzi visszavágó végéig nem tudathatja meg a csapat, én is szigorúan tartottam magam ehhez. Többekben felvetődött, hogy azért nyertünk Franciaországban, mert megsúgtam a játékosoknak, hogy távozom a nyáron – nem súgtam meg. Sőt nagyon vigyáztam rá, hogy amennyire csak lehetséges, ne is lássanak rajtam semmit – mondta az edző a Nemzeti Sportnak.
Elek hektikus szezonról, és a keret vérfrissítésének az igazságáról is beszélt az interjúban. Az előbbivel kapcsolatban kijelentette, hogy rengeteg baj, sérülés sújtotta a csapatát a szezon során, és ezeken mindig igyekezett úrrá lenni a nehéz helyzetekben. A kiélezett mérkőzéseken pedig jól látszott, szükség volt a nyáron szerződtetett játékosok valamennyi tapasztalatára. – Korábban állandóan elvéreztünk a kritikus időszakokban, ezért tudtuk, hogy kell a tapasztalat, emiatt szerződtettük Tomori Zsuzsannát és a két szerb légióst, Andrea Lekicset és Dragana Cvijicset. Az ilyen korban lévő játékosokkal, akik tele vannak korábban elszenvedett ilyen-olyan sérülésekkel is, másként kell edzeni, nem úgy, mint az elmúlt idényekben a fiatalabb kerettel. A szerda-szombat meccsritmusban kell regenerálódás és visszatöltés is, de egy rutinosabb játékos még be sem fejezte a regenerálódást, amikor már az erőtöltésre sincs idő. Ez jelentős tervezést igényel. Januárban a Debrecen ellen úgy veszítettünk otthon pontot a bajnokságban, hogy utána hétvégén a szlovén Ljubljanával élet-halál harcot vívtunk a BL-ben, tudtuk, ha nem nyerünk, kiesünk a csoportból. Ilyenkor meg kell hozni a döntést, hogy mi élvez prioritást. Akkor is tudtam, hogy ez kötéltánc. A Bajnokok Ligájában bejutottunk a nyolc közé, ami rutintalanabb csapattal az előző években nem sikerült, és arra már azt mondtam, megérte, majd a Magyar Kupa-győzelmet követően azt éreztem, nagyon megérte ilyen kerettel nekivágni az idénynek. A nagy győzelmeket rendre a második félidőkben értük el, amihez rutin kell, és ezek a sikerek azt is bizonyítják nekem, hogy annyira rosszul azért nem edzettünk… – fogalmazott a korábbi szövetségi kapitány.
