Magyarországon leírták, de azért nem áll be románnak

Becze Tihamér népmesei hős a magyar sportéletben. Helyesebben csak az lehetne. A Csíkszereda gyergyói születésű hokisa anno faképnél hagyta a román válogatottat, kivárta a négyéves kényszerszünetet, csak hogy a magyar válogatottban szerepelhessen. Ám hosszú évek óta hiába a magyar bázisú bajnokság, az Erste-liga egyik legjobb játékosa, a magyar nemzeti csapatban mégsem kap lehetőséget. Ezt kihasználva a románok ismét megkóstolták, el is terjedt a híre, hogy román színekben lesz ott az idei világbajnokságon, de a hiúságnál és sértettségnél a büszkeség erősebb érzés, Becze nem áll be ismét románnak.

Becze Tihamér magyar válogatott nezben, amikor 2019-ben gólt lőtt a fehéroroszoknak Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A mostoha körülmények, a szegényes infrastruktúra miatt csupán tizenegy évesen kezdett el jégkorongozni egy kicsi székely faluban, Gyergyószárhegyen. A lemaradását hatalmas szorgalommal dolgozta le, mindent elkövetett annak érdekében, hogy megvalósítsa megannyi székely „hokista” álmát. Még kamaszként átjött Magyarországra, majd Svédországban pallérozódott. Ha a világot nem is, Romániát és Magyarországot csak sikerült meghódítania, mindkét országban bajnoki címet szerzett. A szíve persze Magyarországra húzott, ezért hátat fordított a román válogatottnak, vállalta a nemzetközi szövetség szigorú feltételét, a négyéves kihagyást válogatottszinten, csak hogy bemutatkozhasson a magyar nemzeti csapatban. Hamarosan a magyar mezben is megszerezte az első gólját. „Gyerekkori álmom vált valóra. Nehéz szavakba önteni, mit is jelent nekem ez a gól, csak az tudja átérezni, aki átélte azt, amin végigmentem – beszélt akkor az érzéseiről.

Becze Tihamér a Csíkszereda csapatkapitánya és vezéregyénisége.Fotó: MTI/Veres Nándor

Tamási Áron vagy Nyíró József tollára illik Becze Tihamér története.

A folytatás már nem meseszerű. Felkészülési tornákon hébe-hóba még játszott, de világbajnokságra egyszer sem jutott el a magyar válogatott játékosaként, újabban már a bő keretben sem kap esélyt. Idén azt pletykálták, ellenfélként akar nemes bosszút állni az őt érő méltánytalanságért, azaz ismét román színekben szerepel a vb-n.

Ajánlatot tettek neki Romániában

– Miért is cáfolnám, van bennem tüske amiatt, hogy Magyarországon még az esélyt sem kapom meg bizonyításra. Behívtak egy beszélgetésre a román szövetség elöljárói, de valahogy nem győztek meg. Gondolkoztam, a pillanatnyi sérelmen és érdeken felül a nagy képet néztem, s úgy döntöttem, nem megyek a román válogatottba. Eddig is megvoltam nélküle, eztán is megleszek – Becze Tihamér egyszerre megerősítette és cáfolta a róla terjedő híresztelést.

Van benne tüske… Azt kellene kideríteni, hogy került bele, s ki lehet-e még húzni.

Ha nagyot ugrunk az időben, Becze Tihamér a Csíkszeredában már évek óta termelte a pontokat, Magyarországon a 2014–15-ös idényben robbant be a köztudatba, amikor az aranyérmes DVTK (akkor még Miskolci Jegesmedvék) jégkorongozójaként a bajnokság harmadik legeredményesebb játékosa lett. A következő idényben Fehérváron szerepelt, az osztrák ligában ugyan nem alkotott maradandót, de a Mol-ligában, majd az Erste-ligában ezután is a legjobbak között jegyezték.

„Kényszerűségből játszom Románia csapatában” Becze Tihamér is szerepelt a 2011-ben Csíkszeredában játszott Románia–Magyarország barátságos meccsen, amely nagy nagy vihart kavart Romániában, mert a román válogatott egy kivételével csupa székely játékosból állt, akik persze nem a román, hanem a magyar himnusz énekelték a meccs előtt. Az akkor még ifjú csatár máig emlékezetes módon, őszintén beszélt az érzéseiről a találkozó után: „A románoknak jóformán semmi közük ehhez a válogatotthoz, meg egyáltalán: az itteni jégkoronghoz sem. A csapatba rajtunk kívül egy ukrán srác és egyetlen román nevű játékos fér be, a kapusunk, de ő is gyergyószentmiklósi, az édesanyja pedig magyar. […] Én magam amúgy kettős állampolgár vagyok, és kényszerűségből játszom Románia csapatában. A távlati terveim között az szerepel, hogy magyar válogatott leszek, ám erre az érvényben lévő szabályok szerint a legkorábban négy év múlva lesz lehetőségem. […] Nem vitás, a helyzet feloldhatatlanul súlyos. De nem mi tettük azzá, nekünk tiszta a lelkiismeretünk.”

Személyes ellentét vagy taktikai kifogás?

Azt a bizonyos tüskét állítólag a 2017–18-as idényben Újpesten bökték belé, amikor összekülönbözött az akkor a lila-fehéreket irányító Szilassy Zoltánnal. A 2022–23-as évadban a Gyergyót a fennállása első bajnoki címére vezető szakember 2016 óta folyamatosan tagja a magyar válogatott stábjának is, ami alapján kínálja magát a következtetés. Persze Szilassy „csak” másodedző, s szövetségi kapitányként Majoross Gergely, Sean Simpson, Kevin Constantine, majd legújabban Don MacAdam sem számít Beczére, ami ugyancsak árulkodó.

Az a kifogás ellene, hogy úgymond taktikailag nem illik a válogatottba, mert az első két sorba nem fér be, a harmadikban és negyedikben viszont csúszni, mászni kellene, arra viszont nem képes, nem hajlandó.

– Azt csinálom, amire kérnek, bármilyen szerepkörben örömmel játszanék. Ám ha nem kapok lehetőséget, akkor nem tudok bizonyítani – feleli erre Becze Tihamér, aki nem csak a játéktudása miatt immár évek óta a Csíkszereda csapatkapitánya.

Becze nélkül is pikáns lesz a magyar–román vb-meccs

A világbajnokság rajtja előtt másfél héttel ne bolygassuk ezt a viszonyt a kelleténél mélyebben, érjük be azzal, hogy Becze Tihamérben a nemzeti büszkeség erősebb érzés a hiúságnál és a sértettségnél. A Magyarország–Románia mérkőzés szokás szerint Bolzanóban is éppen elég pikáns lesz, nem hiányzik, hogy a körülötte fellángoló vita még jobban felkorbácsolja az érzelmeket.

Ha nem is végszóként, mert az még odébb van, tanulságként annyit azért leszögezhetünk, Becze Tihamér története nem csak „oda”, „vissza” is precedensértékű. A magyar válogatottban jelenleg is öt székelyföldi születésű játékos szerepel, ezt a motivációt nem hogy hiba, tilos kiölni az ottani fiatalokból.