Csank János kipróbált receptje, hogyan lehet esélyünk a németek ellen

Csank János az egyik legtekintélyesebb magyar edző, a 77 éves szakember nyert a csapataival két bajnoki címet, egy Magyar Kupát, és 19-szer szövetségi kapitányként irányíthatta a magyar válogatottat is. Tarpán sportcsarnok viseli a nevét, szakmai tanácsokkal segíti a község futballját, és természetesen teljesen naprakész a magyar labdarúgásból, az Európa-bajnokságot is figyelemmel kíséri. A magyar válogatottról beszélgettünk vele, amely szombaton az első Eb-meccsén 3-1-re kikapott Svájctól, szerdán pedig a házigazda Németország ellen lép pályára.

Csank János 77 évesen is teljesen naprakész a magyar futballból. Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Kicsit tartottam a Svájc elleni mérkőzéstől, mert túl nagynak éreztem a csapattal szemben támasztott elvárásokat – kezdte az értékelését Csank János mesteredző a Magyar Nemzetnek. – A tizennégy meccses veretlenségnek köszönhetően a vágyak elszálltak a valóságtól, ráadásul az ellenfél rossz sorozatból érkezett az Eb-re, és ez is csak táplálta a derűlátást.

Csank János a tarpai gyerekek között  Fotó: Mirkó István

– Most a szurkolókra vagy a játékosokra gondol?
– Elsősorban a szurkolókra, hiszen számukra semmi semmi sem lehetetlen, őket nem túlzottan érdeklik a realitások, és ez így is van rendjén. A válogatottról inkább azt gondoltam, hogy szép volt a hosszú veretlenségi sorozat, de józan ésszel mindenkinek látnia kellett, hogy ebben sokat köszönhettünk a szerencsefaktornak is, a fordulópontokból a legtöbbször jól jöttünk ki, de ez a futballban előbb-utóbb mindig megfordul, és most a svájciak ellen ez történt. Nem örülök neki, mert a válogatott eredményessége alapvetően meghatározza a magyar labdarúgásban uralkodó hangulatot.

Ott folytattuk, ahol Dublinban abbahagytuk

– Látott előjeleket a gyenge rajtra?
– Kétségtelen, hogy túl sok volt a sérülés, túl sokan kerültek a klubcsapataik margójára, és ez minket érzékenyen érint, mert kevés a topligás játékosunk, néhányuk kiesését a szövetségi kapitány nem tudja megfelelően pótolni. Nem tetszett már az írek elleni meccs sem, mert rendkívül gyenge csapat volt az ellenfél, mégis kikaptunk. 

Azt hittem, utána helyrebillennek a játékosaink, de az Eb első meccsén ott folytattuk, ahol Dublinban abbahagytuk. Most az első gól szemlátomást megfogta a válogatottat, ami meglepő, hiszen az ellenfél egygólos vezetésénél nem szabad pánikba esni,

 végig benne lehetsz a meccsben, hiszen az utolsó percben is egyenlíthetsz. Sok volt még hátra, nem kell kapkodni.

– azt mondta, Svájc meglepett minket a felállásával, és az első félidőben hiába adott utasítást több játékosnak is, csak a szünetben tudott kellően reagálni. Tényleg ennyire kiszolgáltatott egy edző a mérkőzés hevében?
– Én ezt nemigen értem, mert olyan nincs, hogy az ellenfélből készülve csak egy lehetőséget veszek számításba, és ezzel nem akarom Marco Rossit bírálni. Ma már minden mérkőzésnek minden egyes másodpercét kielemeznek, mindent tudnak egymás csapatáról a szakmai stábok, ezért aztán muszáj tudni reagálni az ellenfél védekezésére és támadására, itt kezdődik a taktikai képzettség és felkészülés, és most a játékosokról is beszélek. 

Kell lenniük olyan vezéregyéniségeknek, akik képesek reagálni a pályán az ellenfél húzásaira, és lerendezik ezt a társakkal is.

Számomra az a döbbenetes, hogy gyakran a védők többen voltak a tizenhatoson belül, mégis láthattunk őrizetlen csatárt vagy csatárokat, ezek komoly helyezkedési hibák, amelyeket el lehet kerülni. És még valami: egy órával a kezdés előtt nyilvános mindkét csapat összeállítása, még bőven van idő az abból várható taktikai elképzelésekre felkészülni.

és sem lehetett elégedett az Eb-rajttal  Fotó: Nemzeti Sport

– Csakhogy a magyar játékosok olyan egyéni hibákat követtek el, amelyek korábban nem jellemezték őket, és ezekre nem lehet taktikát építeni.
– Tudja, én a közvetítés elején azt mondtam magamnak, hogy nem tetszik a játékosaink arca a kivonulás előtt. Szalai Attila például nagyon feszültnek tűnt, és nem a szokásos elszántságról, a természetes magabiztosságról árulkodtak a tekintetek, a lazaságnak a nyomát sem éreztem. Ilyen vegyes lelki állapotban pedig könnyen jön a hiba.

– A legfontosabb kérdés az, hogy egy edző mit tehet ilyenkor, hogy a csapat három nap alatt kiheverje a vereséget, és kész legyen a következő kihívásra. Mennyire nehéz ez a feladat?
– Nagyon. A beszélgetés sokat számít ilyenkor. Nem arra gondolok, hogy behívom magamhoz egyenként a játékosokat, ezt a módszert sohasem kedveltem, inkább a csapat egészével kell beszélgetni. 

Előbb férfiak módjára megbeszélni, mi történt, mit rontottunk el, és mi lehet a kivezető út, utána viszont muszáj feloldani a feszültséget. Az edzéseknek is ezt, valamint a frissítést kell szolgálniuk a taktikai felkészülés mellett.

Persze, elkapott pillanatokban elengedhetetlenek a néhány mondatos egyéni beszélgetések is, és a szövetségi kapitánynak azért nehéz a dolga, mert mindenki más egyéniség, mindenkire más módszerrel lehet hatni, ám ez most aligha lehet gond, mert Marco Rossi az évek során nyilván jól kiismerte a játékosait.

Levenni a felesleges terhet

– Ön mit mondana a játékosoknak?
– Azt el kell ismerni, hogy a németekkel nem vagyunk egy súlycsoportban, aki ezt másként hiszi, az nincsen tisztában a realitásokkal, ugyanakkor ez futball, amelyben egy meccsen minden előfordulhat. Azt próbálnám elültetni a játékosokkal, hogy ők ezen a meccsen csak nyerhetnek. 

Ha nyílt mérkőzést játszanak a németekkel, minden tudásukkal odateszik magukat, és mégis kikapnak a jobbtól, a tiszteletet így is kivívják maguknak,

mégsem nyámnyila módon szenvednek vereséget, ha pedig összejön a döntetlen vagy a győzelem, hősökké válhatnak. Megpróbálnám levenni róluk a felesleges terhet.

– Csakhogy nagy a nyomás, hiszen a továbbjutás is eldőlhet, ráadásul az egész ország figyeli a csapatot.
– Miért, a németeken nincsen nyomás, hazai környezetben nincsen rajtuk is egy egész ország szeme? Egyrészt örüljenek, hogy olyan szintre jutottak, hogy ekkora nyomás alatt, ekkora tétért játszhatnak, ugyanakkor ne felejtsék el, hogy a futball játék. Merjék megcsinálni azt, ami az eszükbe jut, azt már bizonyították, hogy jó futballisták, élvezzék, hogy ilyen fontos meccsen játszhatnak. Egy amatőr nem tudja, mi ez, mert ő sohasem lép pályára ennyire jelentős mérkőzéseken. Szóval legyenek vidámak, felszabadultak és bátrak, ebből sok jó kisülhet.