Rossi, a megszokások rabja alulmúlta önmagát Svájc ellen

Rossz felállásban, rossz felfogásban, rossz formában játszva szenvedtünk vereséget Svájctól.

2024. 06. 15. 17:06
Marco Rossi nem tervezett elköszönni a válogatottól
Marco Rossi nem tervezett elköszönni a válogatottól Fotó: Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az NB II-ből nem válogat, csak az lehet a keret tagja, aki rendszeresen játszik a klubcsapatában, előnyt élveznek a topligákban edződő játékosok. Marco Rossi elvek egész sorát vonultatta fel az elmúlt években azt igazolandó, hogy éppen kit miért hívott be a magyar válogatottba vagy éppen hagyott ki onnan. Ez azonban csak smafu, a személyes preferencia elrejtése szakmai köntösbe, az igazság az, hogy Rossinak is megvannak a maga emberei, akikben bízik. Nem baj, sőt valószínűleg így helyes, mert ahogy az életben általában, a futballban is a bizalom az alapja mindennek.

Magyarország Svájc Fiola Attila Nagy Ádám Willi Orbán
Willi Orbán váratlanul sok hibával játszott, de Fiola és Nagy Ádám sem hozta azt, amit reméltünk. Fotó: Mirkó István

Marco Rossi végül azonban a saját megszokásainak a rabjává vált.

Fiola Attila mögött felejthető idény áll, s még csak nem is a Premier League-ben, hanem az NB I-ben, 34 évesen már túl van a pályafutása zenitjén, ráadásul másfél hónapja megsérült, az is meglepetés volt, hogy egyáltalán bekerült az Európa-bajnoki keretbe. Ehhez képest ott volt a Svájc elleni kezdőcsapatban. Hogy miért? Mert Rossi kedveli, szereti, bízik benne.

Szalai Attila mögöttünk hagyott idénye vesszőfutás volt, előbb a Hoffenheimben, majd a Freiburgban is megégett, meglepő lenne, ha ezek után a következő évadra is kapna szerződést a Bundesligában. A magyar válogatottban ugyan ennek dacára kétségtelenül rendre jó teljesítményt nyújtott, igaz, mindig kiütközik súlyos hiányossága: bántóan egylábas, a jobb lábát tényleg csak támaszkodásra használja. A tavasszal ráadásul a válogatottban is támadt kihívója: Dárdai Márton hasonló stílusú, de – megkockáztatjuk − Szalainál képzettebb futballista. Rossinak döntenie kellett. S persze Szalaira szavazott.

Nem állíthatjuk természetesen, hogy a magyar válogatott azért játszott bénultan Svájc ellen az első félidőben, mert Fiola és Szalai kezdett, s nem mondjuk Bolla és Dárdai, de az feltűnő volt, hogy nem tudtunk újat nyújtani. A magyar válogatott ugyanazt próbálta játszani, mint mindig, ám nem az történt, amire Rossi számított. 

Nem a magyar válogatott erőltette rá az akaratát a svájcira, hanem a svájci a magyarra.

A lélektani csatát elvesztette Rossi, a svájci zsoldosok ezt kihasználva fölénybe kerültek. A komplett magyar válogatott lebénult, csak egyetlen embert említve, a mindig megbízható Willi Orbán talán a legrosszabb meccsét játszotta címeres mezben. Változást csak némi átszervezés és a görcs oldódása hozott a másik félidőben, de ez kevés volt, Svájc sajnos rászolgált a 3-1-es győzelemre.

 

Rossi előszeretettel hangoztatja, hogy a magyar válogatott nem egyenértékű a némettel, az angollal, az olasszal − a legjobbakkal. Igaz. Ám most rajta a sor. Bizonyítania kell, hogy ő igenis az egyik legjobb a szövetségi kapitányok sorában. Muszáj váratlant húzni, meglepetéssel előrukkolni, mert a tudás, az alapforma alapján nem is kérdéses, hogy esélyünk sincs a németek ellen.

A Szpíker Kornerben így értékelték a Magyarország−Svájc mérkőzést:

Mindent egy helyen az Eb-ről

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.