Milák Kristóf legyőzője volt Párizs legnagyobb sztárja, döntő is félbeszakadt miatta

Minden olimpiának megvannak a nagy győztesei. Párizsban a franciák nagy örömére egy hazai úszó, Léon Marchand volt a legsikeresebb éremhalmozó, aki Milák Kristóf Tokióban szerzett bajnoki címét is elvette. Marchand mögött három aranyéremmel végzett többek között három úszó és két tornász is. Simone Biles és Lisa Carrington is a triplázók között van.

Milák Kristóf az ezüsttel, Léon Marchand (középen) az egyik aranyával a nyakában Fotó: MTI/Kovács Tamás

Nem is lehet kérdéses, hogy ki volt a párizsi olimpia legnagyobb sztárja. Léon Marchand volt az egyetlen sportoló, aki négy aranyérmet szerzett, ráadásul valamennyit egyéni versenyszámban. S ráadásul mindezt hazai, francia sportolóként tette: a helyi rajongók megőrültek érte. A 200 méteres pillangóúszás döntője előtt már akkor „Léon! Léon!” skandálásba kezdtek a szurkolók a tizenötezer férőhelyes La Défense Arénában, amikor még Marchand riválisait szólították. Majd amikor tényleg a francián volt a sor, kiderült, hogy még lehetett fokozni a hangzavart. Az egyedüliként Marchand után érkező Milák Kristóf szinte észrevétlenül vonult be a medencéhez, az üdvrivalgás még francia riválisának szólt.

Léon Marchand négy aranyéremmel a párizsi olimpia legeredményesebb sportolója lett Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az a nap volt Marchand legnagyobb hőstettének időpontja. A francia az utolsó ötven méteren lehajrázta a címvédő és világcsúcstartó Milákot, így lett aranyérmes, majd két órán belül megnyerte a 200 méteres mellúszás döntőjét is. Soha senki nem tudott még egy nap két olyan egyéni úszószámot is megnyerni olimpián, hogy mindkettőnek legalább 200 méter volt a távja.

Léon Marchand nagyon népszerű volt

Marchand addigra már egy aranyérmet ünnepelhetett 400 vegyesen, majd 200 vegyesen megszerezte a negyedik bajnoki címét is. Utóbbi számnak már az elődöntője alatt minden egyes melltempójánál ütemesen ollézott a közönség. Amikor pedig elterjedt a híre, hogy Marchand 200 vegyesen is nyert, az egész olimpia leállt egy percre, a franciák az atlétikai stadionban éppúgy kontrollálhatatlan „Léon! Léon!” skandálásban törtek ki, mint a vívóversenyeknek otthont adó csodálatos Grand Palais-ban – utóbbi helyszínen éppen az aranyéremért vívott a magyar párbajtőrcsapat, amely a skandálás okozta kényszerszünet után végül sikeresen megnyerte a finálét.

– Tökéletes hét volt, habár egész héten nem aludtam jól, csak az utolsó egyéni döntőm előtt. Addigra már nagyon kifáradtam, de a tizenegy óra alvás újra feltöltött energiával. Ez az olimpia csak a kezdet volt, nagyon várom a folytatást, Los Angeles a következő cél – jelentette ki Marchand, akinek ugyanaz a Bob Bowman az edzője, aki Kós Hubertet is olimpiai bajnoki címhez segítette.

Marchand-t idei teljesítménye után sokan a huszonháromszoros olimpiai bajnok úszólegendához, Michael Phelpshez hasonlították, az amerikait azonban aligha foghatja be, ahhoz a váltóaranyak is kellenének. Párizsban Marchand a négy egyéni arany mellé a 4×100-as férfi vegyes váltóval gyűjtött be egy bronzot.

Nem Marchand volt a medence egyetlen éremhalmozója Párizsban. Az amerikai Torri Huske és az ausztrál Mollie O’Callaghan egyaránt három aranyat nyert, de ezek közül csak egy-egy volt egyéni siker. A mindössze tizenhét éves kanadai Summer McIntosh került a legközelebb Marchand teljesítményéhez, ő a nők között nyerte meg a két vegyes számot és a 200 pillangót, a negyedik – időrendben az első – egyéni számában, 400 gyorson viszont meg kellett elégednie az ezüstéremmel az ausztrál Ariarne Titmus mögött.

Simone Biles és Lisa Carrington is triplázott

Tornában két triplázó vitte a prímet: a férfiaknál a japán Oka Sinnoszuke, a nőknél az amerikai Simone Biles lett az egyéni összetett bajnoka. Mindketten aranyérmesek lettek a csapatversenyben is, mellette Oka nyújtón, Biles ugrásban nyert szerdöntőt.

Magyar klasszisok is közelről láthatták Lisa Carrington triplázását. Az új-zélandi kajakos mindhárom versenyszámában olimpiai bajnok lett Párizsban, összesen pedig már nyolc aranyéremnél jár pályafutása során, ezzel utolérte a sportágtörténet legeredményesebb versenyzőjét, a német Birgit Fischert. Amellett, hogy elismerjük Carrington nagyságát, az ő sikerei fájó pontot jelentenek nekünk , ugyanis egyesben Csipes Tamara, párosban Csipes és Gazsó Alida Dóra futott be Carrington hajója mögött a második helyen.

Egyáltalán nem volt magyar érdekeltség az olimpián íjászatban és pályakerékpárban, triplázás viszont akadt. Dél-Korea szokás szerint uralta az íjászversenyeket, s ennek két triplázás lett az eredménye: Kim Vudzsin és Lim Szihjon együtt nyerték meg a vegyes csapatok versenyét, emelett Kim férfi egyéniben és csapatban, Lim pedig női egyéniben és csapatban is aranyérmet ünnepelhetett. A világ leggyorsabb kerékpárosa jelenleg a holland Harrie Lavreysen, aki ezt azzal bizonyította, hogy a sprintet és a keirint is megnyerte, ahogy aranyérmet szerzett csapatsprintben is.

Nem feltétlenül Gabrielle Thomas volt az atlétikai versenyek legnagyobb sztárja, az éremgyűjtésben viszont mindenképp ő járt az élen. Az amerikai futónő meggyőző fölénnyel nyerte a 200 méteres síkfutás döntőjét, negyed másodpercet vert a 100-as bajnok Julien Alfredre, emellett tagja volt a 4×100-as és a 4×400-as aranyérmes amerikai váltónak is. Utóbbi mindössze egy tizedmásodperccel maradt el attól, hogy végre megdöntse a Szovjetunió 1988-ban, Szöulban felállított világcsúcsát. 

Ki kell emelnünk a holland Sifan Hassant, aki ugyan bizonyos szempontból kakukktojás a fentiekhez képest, hiszen „csak” egy aranyérmet nyert. Hassan azonban úgy nyerte meg a női maratont, hogy előtte már 5000 és 10 000 méteren is harmadikként zárt az olimpián. Arra, hogy mindhárom távon dobogóra álljon, korábban csak a csehszlovák Emil Zátopek volt képes, igaz, ő mindhárom versenyt meg is nyerte az 1952-es helsinki olimpián.