Nikitscher Tamás bal alkarját érdekes tetoválás díszíti. Három könyv látható rajta, amelyek kinyílnak, mintha beléjük lapoznának, középen pedig egy fa törzse köti össze őket. Sokan most ismerkednek a kecskeméti futballista nevével, aki az elmúlt napokban a németek és a bosnyákok ellen szerepelt először a magyar válogatottban mindössze 26 NB I-es fellépéssel a háta mögött. Aki először látta őt, annak is feltűnhettek a karjait borító tetoválások.
– Tudom, hogy megosztó, de én szeretem a tetoválásokat, mindnek kigondolt jelentése van, és vannak pillanatok, amikor egyszerűen jó rájuk nézni – mondta lapunknak Marco Rossi legújabb, immáron kétszeres válogatott felfedezettje. – Vannak köztük olyanok, amelyeknek személyes üzenetük van, a családdal kapcsolatosak, vagy a nekem fontos dolgokat jelképezik. Ilyen a könyvek motívuma is.
Hozzátette: – Az olvasás kiskorom óta szerves része az életemnek. Gyerekként vers- és mesemondó versenyekre jártam, és a mai napig sokat olvasok, sokféle témában, a regényektől az önfejlesztő könyvekig. A három könyv képe a karomon azt jelenti, hogy minél több tudást szívunk magunkba az olvasással, annál nagyobbra növünk, ahogyan a fa is terebélyesedik.
Ha semmi mást nem tudtunk volna Nikitscher Tamásról, ezen a ponton akkor is világossá vált volna, hogy nem hétköznapi futballistáról van szó. Rácáfolva a sztereotípiákra, a 24 éves középpályás nem csak a játékot olvassa. De persze azt is, így kerülhetett be a válogatott kezdőjébe a bosnyákok ellen Nagy Ádám helyén, aki eddig Marco Rossi érinthetetlen embere volt, akire akkor is számított, amikor a klubjában alig játszott.
Övé a legjobb passzpontosság a válogatottban
Nikitscherre fontos feladat hárult a középpálya közepén, ahol stabilitást kellett adnia a csapatnak és a passzok elől sem bújhatott el. Jól teljesített: 93,5 százalékos pontossággal passzolt, ezzel két NL-meccs után a legjobb a magyar válogatottban , és a négy labdaszerzése sem rossz a németek és a bosnyákok elleni összesen 98 perce alatt, Szoboszlai Dominik például öt labdát szerzett mindkét meccset végigjátszva.
– Sosem vagyok elégedett magammal, most sem voltam az, de arra büszke vagyok, hogy pozitív visszajelzéseket kaptam a kapitánytól is – árulta el Nikitscher, akit Marco Rossi biztatott a jövőre nézve. – Azt mondta, hogy jó úton járok, és még többet kell dolgoznom, hogy előrébb léphessek, ami számomra sem volt kérdés. Óriási lelki pluszt kaptam a válogatottban szerzett élményekkel, és azon leszek, hogy ez a lendület sokáig kitartson.
Nikitscher és a Jóisten: Egy éve a térdemet kötöztem, de…
Egészen hihetetlen történet Nikitscher Tamásé, hiszen egy éve ilyenkor még műtét után lábadozott, 2023 augusztusában súlyos térdsérülést szenvedett, ami után csak idén áprilisban térhetett vissza a pályára. Az előző szezon végén hat, és a mostaniban ugyancsak hat NB I-es bajnokin játszott, tehát összesen 12 tétmeccsen lépett pályára a sérülése és a válogatott debütálása között a Kecskemétben.
– Marco Rossi elmondta, hogy a sérülésem előtt figyelt fel rám, tehát régebb óta követte a teljesítményemet, és kíváncsi volt rá, hogyan térek vissza a sérülésből – mesélte Nikitscher, akinek korábban is volt már súlyos sérülése, akkor porcműtét miatt egy évet kellett kihagynia. A vele ellentétben utánpótlás-válogatott öccse, Nikitscher Gergő pályafutása sérülések miatt igen korán véget ért, és 24 éves korára már Tamásnak is vannak keserű kihagyásai.
– Genetika? – tettük fel a kérdést. – Nem – felelte határozottan. – Gergő és én más testfelépítésűek vagyunk, az én bajaim rossz mozdulatokból születtek, nem a genetikából fakadtak. Nem félek a sérülésektől, és nem is zuhantam össze, amikor legutóbb meg kellett műteni. Igen, egy éve még a térdemet kötözgettem, de meg sem fordult a fejemben, hogy nem folytathatom, a műtét másnapján már azon voltam, hogy mihamarabb visszatérjek. A rehabilitáció 0–24 órás projekt, és ha fejben jól kezeled, akkor mentálisan megerősít. Mindig hittem benne, hogy ha alázattal dolgozom, akkor a Jóisten hozzásegít a céljaimhoz. Most pedig gyerekkori álmom vált valóra a válogatottsággal.
Egyetlen év után otthagyta a szombathelyi akadémiát
Valószerűtlen utat járt be idáig. Zalaegerszegen kezdett futballozni, ahonnan bekerült az akadémiai rendszerbe, de hiába. Mindössze egy évet töltött Szombathelyen, az Illés Akadémián. – Tizennégy-tizenöt éves voltam akkoriban, és nem éreztem azt, hogy ott volt a helyem – húztuk ki belőle, de leszögezi, hogy nincsenek benne negatív érzések. Visszatért a ZTE-hez, majd Debrecenbe igazolt, ott érettségizett, játszott a DEAC-ban és Makón, majd 2022 januárjában került az NB II-es Pécshez, onnan pedig egy év után az élvonalbeli Kecskeméthez Szabó István vezetőedző hívására.
A bosnyákok elleni NL-meccs után a szabadnapján is meglátogatta a kecskeméti csapattársait, és vitt egy címeres mezt a klubnak, amelynek sokat köszönhet. Egyet az édesapjának, egyet a menyasszonyának is félretett. – Sokaknak adnék még, több mezre lesz szükség – jegyezte meg viccesen. Ha továbbra is jól teljesít, lesz rá alkalma.
