Djokovics már harmincnyolc éves, de még próbálja felvenni a versenyt a Jannik Sinner, Carlos Alcaraz duóval, bár egyre kevesebb sikerrel.
Supermannek gondoltam magam, aki soha nem sérül meg, sosem gyenge, de a valóság az elmúlt két évben arcul csapott
– ismerte el Djokovics, aki elismerte: ha Sinner vagy Alcaraz a legjobbját nyújtja ellene, arra már nincs válasza. Igaz, a spanyol ellen 1-1 az idei mérlege, Sinner viszont az elmúlt két évben mind a négy meccsét megnyerte Djokovics ellen.
A szerb kitért egyébként az olasz doppingügyére is az interjúban, erősen utalva arra, hogy Sinner a három hónapos eltiltással olcsón megúszta az esetet.
Mikor volt Novak Djokovics a csúcson?
Az, hogy Djokovics már túl van a csúcson, nyilvánvaló, a szerb azonban meghökkentő választ adott arra, hogy mennyire régen volt az a bizonyos csúcs. Ne feledjük, 2023-ban Djokovics három Grand Slam-tornát nyert, és a negyediken is döntőt játszott.
2015 elejétől 2016 közepéig, az volt a csúcs, verhetetlennek éreztem magam. Nagyszerű érzés, hogy bármihez érsz, az arannyá változik. 2016-ban nyertem meg először a Roland Garrost, mind a négy Grand Slam-tornán címvédő voltam, amit nem sokan értek el a tenisztörténelemben
– mondta Djokovics, hozzátéve, hogy innen lehet nagyot esni. – Utána Wimbledonban, a harmadik fordulóban Sam Querrey ellen kétszettes hátrányból próbáltam felállni. Az első esőszünetben beszélgettem a stábommal, után lendületbe kerültem, megnyertem a harmadik játszmát. Az újabb esőszünetben viszont azt kértem, hogy hagyjanak magamra.
Húsz-harminc percig csak bámultam a falat. Az volt az első alkalom, hogy igazán üresnek éreztem magam.
A szerb ezt követően több mint két évig nem nyert újabb GS-trófeát, amiben szerepet játszott a könyöksérülése is. – Az volt pályafutásom legsúlyosabb sérülése. A testem küldte az üzeneteket, de én elhallgattattam fájdalomcsillapítókkal. Fontos lecke volt: minél tovább halogatja az ember a kezelést, annál rosszabb lesz a helyzet – fogalmazott Djokovics.
Mi motiválja Novak Djokovicsot?
A szerb aztán mégis visszatalált a győztes útra, ugyanúgy tizenkét Grand Slam-trófeát nyert pályafutása második felében, 2018-tól kezdve, mint az elsőben. Sikerei ellenére sosem tett szert akkora népszerűségre, mint két fő riválisa, Roger Federer vagy Rafael Nadal. Sokszor tűnt úgy, hogy Djokovics a negatív hangokból, a kritikákból, a közönség ellenszenvéből merít erőt. A szerb ezt részben megerősítette, ugyanakkor árnyalta a képet.