Átigazolási döntések: okos mérlegelés vagy elhibázott ziccerek?
És ezzel el is érkeztünk a legkritikusabb területig, a sportigazgató döntéseihez az átigazolások terén. A Liverpool az előző nyári átigazolási időszakban közel 450 millió fontot költött új igazolásokra, a két magyar, Kerkez Milos és Pécsi Ármin mellett olyan nevek érkeztek, mint Jeremie Frimpong, Florian Wirtz, Hugo Ekitiké vagy éppen a klubrekordért szerződtetett Alexander Isak. Sokan úgy vélik, hogy ezek az igazolások túl nagy átalakulást hoztak magukkal, amely nem hozta meg a várt összhangot a csapaton belül, miközben bizonyos csapatrészek – lásd: védelem – esetében közel sem mérlegelt és lépett úgy a sportigazgató, mint ahogy azt a szurkolók elképzelték volna.
Már az első néhány meccs után egyértelművé vált, hogy Ibrahima Konaté helyettese– vagy alternatívája – megtalálásának kellett volna lennie az egyik, ha nem az elsődleges prioritásnak, és Hughes felelőssége tagadhatatlan abban, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet, és inkább középcsatárra költött el rengeteg pénzt a Pool, mintsem egy klasszis védőre. Ilyen tekintetben Slot kevésbé tehető felelőssé, ő Klopp-pal ellentétben vezetőedző, nem menedzser, így kevesebb beleszólása van a németnél.
A rendkívül ígéretes Giovanni Leoni korai súlyos sérülése persze nem varrható a sportigazgató nyakába, ugyanakkor Marc Guéhit könnyedén megszerezhette volna a klub, amennyiben jóval a határidő előtt kifizeti az érte kért 40 millió fontot. Az üzlet végül az utolsó pillanatokban esett kútba, a folytatás pedig ismert: az angol válogatott bekk végül nem várta meg, hogy az idény végén lejárjon a szerződése, januárban lecsapott rá a sérülések következtében szintén védőgondokkal küzdő Manchester City, amely nem félt azonnal cselekedni.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!