Bár a középkori Magyar Királyság egyik leggazdagabb vidéke volt, ahol az ország leghíresebb borai termettek, mégis csaknem teljesen megfeledkeztünk a Szerémségről – írja Elesett bástya – Szerémségi utazás magyar szemmel című, minap megjelent könyvében Hetzmann Róbert. A hiánypótló kötet szerzője, a Magyar Patrióták elnöke egy, az ókortól napjainkig tartó utazásra invitálja az olvasót. (A patrióta csapat elhivatott közösség, egyfajta muzeológusként szellemi ásatásokat végeznek, a nemzet múltját kutatják, a magyar lelkiismeretet ébresztik. Nem szab nekik gátat a mai országhatár, történelmi hazában gondolkodnak.
Hetzmann azt mondja, ars poeticájukat Wass Alberttől kölcsönözték: „A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felülálló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.”) Ezt látszik igazolni a szerémségi krónika is, amely a Délvidék vérzivataros évszázadai után – legutóbb a délszláv háborúban dörögtek a fegyverek – végre a békéről tudósít. Igaz, ezt ma már alig négyezer magyar élvezheti. A Trianon előtti harmincezer lélekről három-négy nemzedék alatt ekkorára zsugorodott a törökdúlás után épphogy talpra állt szórványközösség.
Hogy e sorvadásnak mi a magyarázata? Jussanak eszünkbe Vitéz János nagyváradi püspök 1455-ben írott szavai – javasolja Hetzmann Róbert: „A magyarok mindenkor verejtékben és vérben ázva, mindig is maguk vetettek számot szorongatott helyzetükkel; soha ki nem tértek az olyan küzdelem elől, amelyet hazájukért és hitükért kellett megvívniok, hanem a veszedelem oroszlánrészét elsőként követelték maguknak, és viselték is.”
Borítókép: Szerémi borvidék (Forrás: Wikipédia)
További Tollhegyen híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
A postást várták
A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér.

Lefagyott André Goodfriend arcáról a hollywoodi konfekciómosoly: Itt még mindig ugyanazok vannak hatalomban…
Egyvégtében azt sulykolta belénk, ő a Jóisten hozzánk akkreditált képviselője.

Belső árulás
Mi a közös a régi kommunistákban és a Tisza Párt „szakértőiben”?

Meleg szavakkal emlékezik
David Pressman exnagykövet láthatóan nem tudja feldolgozni, hogy véget ért a budapesti karrierje.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
A postást várták
A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér.

Lefagyott André Goodfriend arcáról a hollywoodi konfekciómosoly: Itt még mindig ugyanazok vannak hatalomban…
Egyvégtében azt sulykolta belénk, ő a Jóisten hozzánk akkreditált képviselője.

Belső árulás
Mi a közös a régi kommunistákban és a Tisza Párt „szakértőiben”?

Meleg szavakkal emlékezik
David Pressman exnagykövet láthatóan nem tudja feldolgozni, hogy véget ért a budapesti karrierje.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
A postást várták
A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér.

Lefagyott André Goodfriend arcáról a hollywoodi konfekciómosoly: Itt még mindig ugyanazok vannak hatalomban…
Egyvégtében azt sulykolta belénk, ő a Jóisten hozzánk akkreditált képviselője.

Belső árulás
Mi a közös a régi kommunistákban és a Tisza Párt „szakértőiben”?

Meleg szavakkal emlékezik
David Pressman exnagykövet láthatóan nem tudja feldolgozni, hogy véget ért a budapesti karrierje.