Most, hogy a gyermekvédelmi törvény (a szülők gyermekük felnőtté válásáig maguk döntenek a kiskorú szexuális neveléséről) eredményeként az LMBTQ-szervezetek kiszorultak az iskolákból – hál’ istennek! –, a Labrisz Leszbikus Egyesület a tanárok érzékenyítésével próbálja elérni a gyerekeket.
Úgy tervezik, a Meseország mindenkié című kiadvány segítségével viszik be az LMBTQ-témákat az iskolába, akár alsós diákokhoz is. (Nemrég az Európai Parlamentben is bemutatták a kificamodott alkotást, amely mára a magyar kormánnyal dacolók szimbóluma lett.) A felhajtás szervezőit Orbán Viktor miniszterelnök egyik korábbi rádióinterjúja bosszanthatja: „Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket!” A hazánkról nemrég lesújtó jelentést készítő francia zöld EP-képviselőnő, Gwendoline Delbos-Corfield szerint a Meseország mindenkié mindent reprezentál, amitől a Fidesz fél: egy befogadó társadalmat, ahol a gyerekek és a felnőttek kivirágozhatnak.
Svédországban nemrég a tanfelügyelőség vizsgálta ezt a „kivirágzást”, a korszellem slágertémáinak elfogadottságát; a felmérés végén az intézetek kétharmadát elmarasztalta, amiért nem teljesítettek „megfelelően”. Határozott idegenkedés volt tapasztalható a homoszexualitással kapcsolatban; sok fiú elutasította az abortuszhoz való jogot, sőt macsó módon gondolkodott a férfi–női szerepekről. Komoly szerepkülönbségek mutatkoztak a fiúk és a lányok között is, a fiúk fiút alakítottak, a lányok pedig lányt… Van még teendő.
