1956. október 6-án Budapesten újratemették az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót, a koncepciós perek első ismertebb áldozatát. Pedig Rajk László elvtárs jó elvtárs volt. Harcolt a spanyol polgárháborúban, az illegalitásban szervezte a bolsevik ellenállást, később részt vett a kisgazdák és a szocdemek felszalámizásában. Ki érti ezt? Kirakatpere a sztálini mintára felépített belső tisztogatás jeles produktuma, Rákosi Mátyás vizsgamunkája volt. Futnak az évek, újabb perek, kivégzések, kitelepítések, Hortobágy, Recsk… Ám 1953-ban meghal Sztálin, kényszerű enyhülés odaát is, itt is, erősödő elégedetlenség, Írószövetség, Petőfi Kör… Az ellenzék kiharcolja Rajk újratemetését. Kirakatper után kirakattemetés. Az elzavart Rákosit váltó Gerő Ernő úgy okoskodik, Rajk rehabilitálásával bizonyíthatja saját nagyszerűségét. (Gerő a kommunizmus egyik listavezető férge volt a roppant erős mezőnyben.)
Az újratemetésen Dobrev Klárika nagypapája, Apró Tóni bácsi búcsúzott Rajktól: – Sokakban felmerül a kérdés: mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek a jövőben nem fordulnak elő? – tette fel a kérdést, majd válaszolt is rá: – A biztosíték mi vagyunk, kommunisták.
Három hét sem telt el, már százak feküdtek vérbe fagyva a Kossuth téren. Két évre rá az elvtársak már Nagy Imrééket akasztották. Itt is Tóni bácsi volt a ceremóniamester – 1958. június 17-én ő jelenti be az Országgyűlésben a miniszterelnök kivégzését. A „munkáért” járó harminc ezüst, a zsidóktól elzabrált szemlőhegyi villa ma a demokrata álompár, Gyurcsány, Dobrev otthona. Gyurcsány a 2006-os mementón innen adott parancsot a forradalomra emlékező magyarság lövetésére.
A vörös polip él, itt van közöttünk.
