Raskó György, a Tisza Párt agrárszakértője sokoldalú ember. A csapból is ő folyik. Magyar Péter mentelmi jogi vígjátéka kapcsán is megmondta a frankót. Szerinte a főnökét azért nem függesztették fel, mert az uniós képviselők nem tartják politikától mentes intézménynek a magyar ügyészséget, sőt lassan a bíróságot sem. De azért, teszi hozzá, nem árt szárazon tartani a puskaport.
Szó se róla, a zöldbáró nem nyeretlen kétéves. Lát a pályán, hiszen megfordult már „imitt-amott”. A rendszerváltás utáni első ciklusban az Antall-kormány földművelésügyi államtitkáraként esküdött fel a nemzet boldogulására, és hamar a privatizáció egyik meghatározó arcává lett. 1991 és 1994 között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának MDF-es delegáltjaként kavart, majd átült a szakadár MDNP-be, innen Kupa Mihály Centrum Pártjába. Később „balra nyit”: a Medgyessy-kormányban tanácsadó, Gyurcsány ámokfutásakor agrárminiszter-jelölt. 2017-től a Momentumot, 2022-ben a kétségbeejtő Márki-Zay Pétert támogatja. Kút híján innen ugrik a zavaros Tiszába a gumigerincű szakértő, ahol ekképpen kezdi buzdítani a kistérségi messiás híveit: „Az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók, ugyanakkor százezres nagyságrendben lépnek be fiatalok mint első választók. Az idő a Tiszának dolgozik!”
Nem értem, miből gondolja az egyébként hetvennegyedik évében járó Raskó, hogy a Tisza az ifjúság pártja. Talán annyira vonzó egy fiatalnak a nadrágjába ürítő Magyar Péter?
Raskónak egyébként B terve is van: „Ha Magyar Péter és a Tisza nem nyer, lenne egy következő, aki mellé odaállnék.” „Rugalmas” ember.
