Budapest – Amire büszkék vagyunk címmel jelent meg az a nagyjából háromszáz fotót tartalmazó kötet, mely az elmúlt évtizedek fővárosi gyarapodásáról számol be. A büszkeségek egyike a Liget-projekt, Európa legszínvonalasabb kulturális városfejlesztése. Baán László, a projekt miniszteri biztosa a Néprajzi Múzeumban minap felidézte azokat a támadásokat is (köztük Karácsony Gergelyét, aki akkor még Zugló polgármestereként vágta az ábrázatokat), amelyeket az első időszakban kaptak a terv megálmodói az úgynevezett „ligetvédőktől”.

Emlékszünk még rájuk? Zömük életvitelszerűen a ligetben felütött sátrakban töltötte napjait, rőzsét gyűjtött, tüzet rakott, bokrok alá piszkított. Az örökös készenléti állapot erősen igénybe vette a bozótéletre berendezkedő háborgókat. Többen szabályosan visszavadultak a pattintott kőkorszakba. Előfordult, hogy a metszeni érkező kertészeket is megmorogták. Egyvégtében tiltakoztak. Egyikük azt találta ki, föltartóztat egy markológépet, mert az biztosan „nagyot szól” kifelé. Tényleg nagyot szólt, a kanalas kotró gémje fejen találta a borzas előembert, amikor az a hajnali órán a masina elé állt. Még a nyelvét is elharapta szegény, a kivonuló rendőrök kérdéseire is csak pampogva tudott válaszolni. Ráadásul a gyenge fényben a sajtó számára tervezett leleplező fotó sem sikerült. Egy liberális tornász a bontásra ítélt Közlekedési Múzeum tetejére mászott föl, onnan vitték el a tűzoltók a pszichiátriára. Két nap múlva megismételte a kunsztot. Egy hétre rá a számlát is megkapta a katasztrófavédelemtől.

Hol lehetnek most? Ahol kavarni lehet. Hadházy-dzsemborikon, a Ferenciek terén, a karmelitánál, a Tisza-szigeteken…