
Ezzel együtt ha valaki rendelkezik látcsővel (binokulárral) vagy kisebb csillagászati távcsővel, ezekkel az eszközökkel is érdemes szemügyre vennie a Föld árnyékába borult és halványvörösben derengő Hold felszínét. Távcső segítségével egy kissé másként festenek a holdkorong színei, és jól elkülöníthetjük egymástól a holdfelszín különböző alakzatait: a nagy és sötét becsapódási medencéket, valamint a világosabb árnyalatú kráterekkel zsúfolt felföldeket.
A szeptember 7-i jelenség várhatóan úgynevezett sötét fogyatkozás lesz.
A holdkorong felső északi része lesz a legsötétebb, ugyanis ez a terület fog a Föld-árnyék közepéhez a legközelebb kerülni. Amikor a Hold már kifelé halad a Föld árnyékából – amit a holdkorong jobb oldalához képest balra tartó és egyre szélesebbre váló fényes ív jelez –, érdemes megfigyelni magának az árnyéknak a görbületét is.

Mivel ez a Föld árnyéka, ha az árnyékgörbület vonalát képzeletben meghosszabbítjuk, illetve továbbvezetjük, pontos képest kapunk arról, hogy a Hold látszólagos méretéhez képest a Föld mintegy négyszer nagyobb. Teljes holdfogyatkozás idején ha az égi kísérőnk felszínén állnánk, onnan teljes napfogyatkozásként élhetnénk meg ezt az eseményt. Teljes holdfogyatkozáskor ugyanis a Föld a Nap és a Hold között áll, így a Föld eltakarja a Napot a Hold elől.
Mi a különbség a vérhold és a kék Hold között?
A holdfogyatkozás nem parallaktikus jelenség, ami azt jelenti, hogy a fogyatkozás a Földről és a világűrből is mindenhonnan látható, ahonnan éppen a Hold is látszik. De miért nincsen minden teliholdkor holdfogyatkozás? A válasz a Hold pályájában keresendő, ugyanis a Föld és a Hold pályasíkja nem esik pontosan egybe, ami miatt teliholdkor az égi kísérőnk jellemzően egy kicsit a Föld árnyéka alatt vagy pedig felette helyezkedik el, és csak alkalmanként áll elő az a helyzet, hogy teljesen eltakarja.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!