Civitas Fortissima: megrendítően hősies történelmet írtak a balassagyarmatiak

1919. január 29-én véres utcai harcok bontakoztak ki a balassagyarmati polgárok, valamint a városukat önkényesen megszálló és ott basáskodva berendezkedő cseh alakulatok között. A magyar történelembe csehkiverés néven bevonult hősies felkelés során a város polgárai a környéken állomásozó honvédalakulatok segítségével kiverték és az Ipolyon túlra kergették az önkényeskedő megszállókat, megmentve ezzel a várost és az Ipolyság egy részét is a magyar haza számára, amiért a hálás utókortól Balassagyarmat 2005-ben megkapta a Civitas Fortissima, vagyis a Legbátrabb Város kitüntető címet. Balassagyarmat egy vészterhes és az országot széteséssel fenyegető válságos időben vált a magyar nemzeti ellenállás örök szimbólumává.

Balassagyarmat felszabadításában részt vett honvédek a város visszafoglalása után Fotó: Legerősebb Város

A Civitas Fortissima, vagyis a Legbátrabb Város címet 2005-ben az Országgyűlés adományozta a hős Nógrád-vármegyei város, Balassagyarmat számára, amelynek polgárai 1919-ben saját magukat szabadították fel a csehszlovák megszállás alól.

A Civitas Fortissima emlékmű Balassagyarmat főterén   Fotó: Bálint Sallói  / Wikimedia Commons

Civitas Fortissima és a könyörtelen történelem

Az első világháború a hármas szövetség nagyhatalmainak vereségével végződött, ezzel pedig feltartóztathatatlanná vált az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása is. IV. Károly ausztriai császár és magyar király utolsó kétségbeesett kísérlete, hogy a Monarchiát az egyenjogú nemzetek föderációjává alakítva mentse meg, kudarcba fulladt. IV. Károly ezért az 1918. november 13-án kiadott eckartsaui nyilatkozatában kénytelen volt lemondani az uralkodói jogairól.

IV. Károly ausztriai császár és magyar király   Fotó: Wikimedia Commons

Még ezt megelőzően az 1918. július 13-án megalakult Csehszlovák Nemzeti Tanács az antant, de mindenek előtt az Osztrák-Magyar Monarchiát tűzzel-vassal szétverni akaró Georges Clemenceau francia miniszterelnök hathatós támogatásával október 28-án kiadott nyilatkozatában megszűntnek nyilvánította a Monarchia fennhatóságát Cseh és Morvaország, továbbá Szilézia egy része felett. Az eckartsaui nyilatkozat kiadását követő napon, 1918. november 14-én a Prágában összeült nemzetgyűlés a teljes szuverenitás deklarálása mellett kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot, amelynek első elnökévé Tomáš Garrigue Masarykot választotta meg. 

                                  Georges Clemenceau francia miniszterelnök tűzzel-vassal akarta szétrombolni a Monarchiát                                        Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Az antant azonnal elismerte Csehszlovákia önálló államiságát és noha Csehország mint az Osztrák-Magyar Monarchia volt tagállama az antanthatalmak ellen harcolt az első világháborúban, 

de Georges Clemenceau javaslatára Csehszlovákia mégis a győztes hatalmak között foglalhatott helyet. 

E helyzetet kihasználva a csehszlovák kormány frissen kinevezett külügyminisztere, Edvard Beneš azon mesterkedett, hogy az 1919 januárjában Párizsban összehívott békekonferencián az új csehszlovák állam határait minél délebbre húzzák meg a magyar területek rovására. A mélyen magyarellenes és túlbuzgó csehszlovák külügyminiszter többek között Miskolcot, Salgótarjánt és az Ipolyság egészét, továbbá Vácot is Csehszlovákia számára követelte a már megszerzett és cseh megszállás alá került felvidéki területeken kívül.

Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter   Fotó: AFP

 Az antant „békecsinálói” végül az Ipoly folyó mentén húzták meg a két ország ideiglenes határát kijelölő demarkációs vonalat, de Beneš ezzel mit sem törődve azt szorgalmazta, hogy a csehszlovák haderő egyszerűen szállja meg az országa számára kinézett további magyar területeket is, hogy ezzel kész helyzet elé állítsák az őszirózsás forradalommal hatalomra jutott tehetetlen és kétbalkezes budapesti Károlyi-kormányt. A csehszlovák külügyminiszternek különösen a salgótarjáni szénmedencére fájt a foga, ami pedig a megcsonkított Magyarország számára is stratégiai jelentőségű iparvidéknek számított. 

A párizsi "békecsinálók, Orlando, Lloyd George, Clemenceau és Thomas Woodrow Wilson  Fotó: Wikimedia Commons

A csehszlovák külügyminiszter törtető gátlástalanságát jól illusztrálja a saját maga által megfogalmazott politikai krédója is, miszerint: 

Én egyáltalán nem az igazságra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben.” 

Ezzel a brutálisan nyers erőpolitikával éles ellentétben álltak gróf Károlyi Mihály budapesti, baloldali szociáldemokratákból és szélsőliberális polgári radikálisaiból álló kormányának moralizáló, holdkóros pacifista képzelgései.

Szárba szökken az ellenállás szelleme

Annak ellenére, hogy már 1918. november végén a Cseh Légió, egy militáns katonai szervezet egységei elkezdtek beszivárogni az akkor még magyar fennhatóság alatt álló felvidéki területekre -meg sem várva a párizsi békekonferencia döntéstét -, a budapesti kormány igazi struccpolitikát folytatva, tétlen tehetetlenséggel szemlélte az aggasztó fejleményeket. A stratégiai fontosságú vasúti csomópontnak számító Nógrád vármegyei kisvárosba, Balassagyarmatra egyre nagyobb számban érkeztek a Felvidéket megszálló csehek elől menekülő magyarok. A város elöljárósága a demarkációs vonalon túlról érkező magyar vasutasoktól tudta meg, hogy a Cseh Légió Balassagyarmat megszállását is tervbe vette.

A Cseh Légió tisztjei   Fotó: First World War History

 A polgármester erről az aggasztó hírről azonnal tájékoztatta a vármegyei közgyűlés elöljáróit, ám ők nem vették komolyan a fenyegetést. Sőt, a vármegyei közgyűlés élén álló Rákóczi István kormánybiztos a Károlyi-kormány szellemiségét követve az ellenállás megszervezése helyett mindent megtett annak érdekében, hogy ezt megakadályozza, illetve leszerelje. 

Balassagyarmat elöljárósága látva ezt a fajta önfeladó tehetetlenséget, elhatározta, hogy saját kezébe veszi sorsát és a károlyista vármegyei elöljárókkal, illetve a budapesti potentátokkal nem törődve öntevékenyen felkészül a csehek várható betörésére. 

A tanácskozásba bevonták a városban állomásozó II/16. balassagyarmati zászlóalj parancsnokát, Vízy Zsigmond századost is. Vízy százados, az első világháború csatatereit megjárt harcedzett veterán parancsnokként azt javasolta, hogy a környéken állomásozó alakulatok összevonásával a székely hadosztály mintájára állítsanak fel egy saját parancsnokság alatt álló területvédelmi egységet, a palóc dandárt. 

Vízy Zsigmond százados, az I/16. balassagyarmati zászlóalj parancsnoka   Fotó: Legerősebb Város

Az ország Károlyiék kétbalkezes politikája miatt ezekben a vészterhes időkben nem rendelkezett olyan számottevő katonai erővel, ami alkalmas lett volna a Monarchia romjain szerveződő utódállamok egyre mohóbb területszerző szándékainak az elriasztására. Noha az 1918. november 3-án létrejött padovai fegyverszüneti megállapodás a történelmi Magyarország határait jelölte ki demarkációs vonalnak és az olasz frontról a magyar egységek zárt rendben érkeztek haza, a beérkező alakulatokat a Károlyi-féle úgynevezett Nemzeti Tanács kiküldöttjei várták a pályaudvarokon, akik szép beszédek keretében egyszerűen szélnek eresztették a katonákat.

Gróf Károlyi Mihály egy honvédalakulat katonái között  Fotó: AFP

 Az ország haderejének ezt a fajta tudatos leszerelését azonban sem a csehek, sem pedig a szerbek és románok nem valamiféle szép gesztusnak, hanem a mohó területi igényeik kielégítésére alkalmas páratlan lehetőségnek tekintették. Erre a helyzetre volt visszavezethető, hogy a Cseh Légió már 1918. november végétől szabadon kezdhetett garázdálkodni a magyar területeken.

Virágeső helyett puskatűzzel várták a cseh megszállókat

A Balassagyarmatot és környékét fenyegető megszállás akkor vált kézzel fogható valósággá, amikor a már a cseh fennhatóság alá került területek frissen kinevezett közigazgatási vezetője, a hazaáruló dr. Blazovszky Lajos losonci ügyvéd - aki magyar ember létére szervilis buzgalommal igyekezett kiszolgálni az új urait -, pökhendi módon megüzente a tehetetlen Károlyi-féle Nemzeti Tanácsnak, hogy Balassagyarmatot és az Ipolyság „Csehszlovákiához tartozó” részeit is fittyet hányva az érvényes demarkációs vonalra, a „birtokukba veszik”. A hír magasra korbácsolta a hazafias érzületet a nógrádi kisvárosban. Balassagyarmat vezetői félre téve politikai nézeteltéréseiket egységesen az ellenállás ügye mellé álltak. 

Rákóczi István a Károlyi-kabinet kormánymegbízottja    Fotó: Legerősebb Város

A középületekről lekerültek a forradalom vörös színét viselő zászlók, és mindenhol kitűzték a nemzeti színű lobogót, az ellenállás szimbólumaként. 

Balassagyarmat polgársága nem törődve a fenyegető veszéllyel egy emberként állt a fegyveres ellenállás ügye mellé azt is kinyilvánítva, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a budapesti kormány önfeladó és megalkuvó politikájának. A Károlyi-kormány embere, a vármegyei közgyűlés élén álló kormánybiztos, a pacifista szólamaival magát kompromittált és megbukott Rákóczi István kezéből kicsúszott az események irányítása. Balassagyarmaton és környékén is lázas gyorsasággal megindult a szervezkedés. A nyugatabbra húzódó demarkációs vonalat önhitt magabiztossággal átlépő cseh egységeket sem virágeső, hanem a területen állomásozó magyar honvédalakulatok puskatüze fogadta. A szervezett fegyveres ellenállástól megdöbbent és megtorpant csehek ellen a magyar honvédek lendületes ellentámadást indítottak, és rövid tűzharc után a demarkációs vonalon túlra kergették vissza őket.

Gróf Károlyi Mihály személyesen tiltotta meg a megszállókkal szembeni ellenállást  Fotó: Pinterest

 A cseh alakulatok halottakat és sebesülteket hátrahagyva voltak kénytelenek visszahúzódni a váratlan és fergeteges erejű magyar támadástól. 

E fényes győzelem azonban „aggasztó” hírként érte a budapesti kormányt. 

Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök a közgyűlésnek küldött üzenetében azonnali hatállyal megtiltott mindenféle fegyveres ellenállást a demarkációs vonalt átlépő cseh alegységekkel szemben mondván, hogy tárgyalásos úton fogják rendezni a vitatott területi kérdéseket. Ám a szabadság szelleme ekkorra már kiszabadult a palackjából amit sem Károlyi, sem pedig az önfeladásban élenjáró társai nem tudtak már visszatuszkolni oda.

Hazaárulók mindig voltak, és mindig lesznek is

A csehszlovák kormány Károlyi törekvéseivel szemben azonban semmiről sem akart tárgyalni és a Cseh Légió első egységei 1919. január 15-én rajtaütésszerűen bevonultak Balassagyarmatra. A megszállók rövid úton teljesen kezükbe vették a hatalmat; Rákóczi István kormánybiztost a csehszlovák csapatokkal a városba érkezett hazaáruló, dr. Blazovszky Lajos csapta el. Blazovszky már mint teljhatalmú „zsupán” intézte a megszállók berendezkedését. Január 16-án kiadott utasításában elrendelte a balassagyarmati lakosok kezén lévő fegyverek beszolgáltatását, súlyos büntetést helyezve kilátásba az ellenszegülőkkel szemben. 

Az Ipolyságban állomásozó magyar alakulatok tisztjei a budapesti kormány tiltása ellenére vállalták a harcot   Fotó: Legerősebb Város

Balassagyarmat polgárai azonban nem rettentek meg a basáskodó „zsupántól” és a félreeső helyeken, pincékben, csűrökben, sőt, még az elhagyott csendőrlaktanyában is  kézifegyvereket halmoztak fel. A helyi csehszlovák közigazgatás főnökeként Blazovszky azt is elrendelte, hogy a vasútállomás épületében távolítsák el a magyar feliratokat amik helyett cseh nyelvű táblák felszerelésére adott utasítást. Ezzel egyidejűleg leváltotta a magyar állomásfőnököt és egy csehet ültetett a helyére, a magyar vasutasokat pedig arra kötelezte, hogy haladéktalanul kezdjenek el csehül tanulni. 

Az ezen felháborodott és a parancsokat megtagadó vasutasokat Balzovszky „zsupán” a középkort idéző nyilvános botbüntetéssel sújtott. 

Nem véletlen, hogy mind Blazovszkyt mind pedig az önkényeskedő cseh megszállókat közutálat fogadta a városban. Az ellenállást szervező polgárság képviselői titokban felvették a kapcsolatot a városból még a cseh megszállók bevonulása előtt Károlyi utasítására kivont, és Magyarnádorban állomásozó zászlóaljjal, a katonák segítségét kérve. 

Vízy Zsigmond százados sem törődött Károlyi parancsával  Fotó: Legerősebb Város

A cseh megszállás hírére a zászlóalj hős lelkű parancsnoka, Vízy Zsigmond százados nem törődve a Károlyi-kormány tiltásával, azonnal riadóztatta az embereit. Vízy százados gyújtó hangú beszédet tartott a felsorakozott honvédek előtt. 

Amikor bejelentette, hogy a Balassagyarmatot megszálló csehek ellen vonulnak, az emberei dörgő éljenzésben törtek ki.

 Senkit sem kellett biztatni, minden honvédben magasan lobogott a hazafiság lángja. Vízy százados körültekintő módon az Ipoly-völgyében állomásozó más magyar alakulatok parancsnokait is értesítette tervéről, akik erre a hírre szintén riadóztatták egységeiket, és a budapesti kormány tilalmát figyelmen kívül hagyva egy emberként indultak el, hogy felvegyék a harcot és kiverjék Balassagyarmatról a cseh megszállókat.

Balassagyarmat kivívta azt ami a legértékesebb: a szabadságot

Az erőltettet menetben a város alá érkezett magyar alakulatok 1919. január 19-én a hajnali órákban zárták körbe Balassagyarmatot; ekkor dördültek el az első lövések is. A puskatűz hangja jeladásként hatott a titokban felfegyverkezett vasutasokra és városi polgárokra, akik egyszerre támadtak rá a mit sem sejtő gyűlölt megszállók körleteire és a vasútállomásra. Ezzel egyidejűleg a város alá érkezett 16. és 38. honvédzászlóalj katonái is benyomultak Balassagyarmatra, és szuronyt szegezve megrohamozták a cseh legionáriusok állásait.

Az ipolyi géppuskások tüzelőállásban   Fotó: Legerősebb Város

 A csehek halottakat és súlyos sebesülteket hátrahagyva fejveszetten menekültek vissza a laktanyába, majd már a falak biztonsága mögül kikiáltottak, hogy megadják magukat. Sajnos, a magyar honvédek lépre mentek és katonás rendben felsorakoztak a laktanya előtti téren, hogy fogadják a cseh legionáriusok megadását. Ez azonban csak egy aljas csel volt a részükről, mert amikor a honvédek felsorakoztak, a laktanya ablakaiból váratlanul hosszú géppuskasorozatokkal kezdték lőni a gyanútlan magyar katonákat. Az orvtámadás elől a magyar honvédek néhány halottat hátrahagyva ideiglenes visszahúzódtak. Ám ettől az átmeneti kudarctól csak még magasabbra csapott az ellenállás szelleme. 

A balassagyarmati laktanya egykorú fotón   Fotó: Legerősebb Város

A városi polgárok alkalmi harccsoportokat hoztak létre és biztos fedezékekbe húzódva folyamatos tűz alatt tartották a laktanyát ahonnan így egyetlen cseh sem tudott eltávozni. A társaik felmentésére siető egyik cseh alegység amikor elhaladt a városi gimnázium épülete előtt, hirtelen kicsapódtak az ablakok és a hős diákok, valamint a tanáraik fergeteges puskatűzzel árasztották el a váratlan tüzeléstől megriadt és szétszaladó megszállókat. 

Ettől a támadástól még nagyobb lett a zűrzavar a csehek körében, 

mivel azt hitték, hogy a gimnáziumba egy újabb magyar katonai alakulat fészkelte be magát. Kora délutánra befutotta az erősítés is, az iglói géppuskás század, ez pedig végleg megpecsételte a csehek sorsát. A magyar bakák azonnal felállították géppuskáikat és pusztító sorozatokkal kezdték veretni a laktanya épületét. A géppuskák fedezőtüze alatt Vízy százados honvédei szuronyt szegezve elsöprő erejű rohamra indultak. A laktanyába szorult csehek végre felfogták, hogy elérkezett számukra a vég.

Hős honvédek a harcok után   Fotó: Legerősebb Város

 Az életben maradt 78 legionárius a tisztjeikkel együtt fehér zászlókat lengetve és hangosan megadást kiáltozva letették a fegyvert. A balassagyarmati sikeres ellenállás híre futótűzként terjedt el a környéken. Az Ipoly bal partján fekvő és a csehek által ugyancsak önkényesen megszállt magyar települések, Drégelypalánk, Dejtár, Őrhalom, Szécsény, Ipolytarnóc, Litke és Rapp lakosai a környéken állomásozó honvédalakulatok támogatásával szintén fellázadt a basáskodó megszállók ellen. Ipolytarnócon például veterán határvadász tisztek támadták meg a cseheket, a magyar honvédtiszteket pedig a kisiskolások segítették. Dejtáron a helyi polgárőrség mellett 100 parasztember a népi ellenállás ősi hagyományát felelevenítve kiegyenesített kaszákkal támadt rá a gyűlölt megszállókra.

A várost felszabadításában részt vett honvédek egy csoportja   Fotó: Legerősebb Város

 Január 31-re a Károlyi-kormány akarata ellenére Balassagyarmat és az Ipoly bal parti vidéke felszabadult a cseh megszállás alól. A felkelés hírére sorra érkeztek a honvéd alakulatok Balassagyarmatra; a székely bakákat alig lehetett visszatartani, hogy a pánikszerűen menekülő cseheket üldözve ne foglalják vissza Lévát is. A Civitas Fortissima, a Legbátrabb Város, vagyis Balassagyarmat a hazaszertő polgárainak köszönhetően kivívta azt ami a legértékesebb: a szabadságot.

A balassagyarmati fegyveres felkelés:

• 1919. január 19-én tört ki,
• a várost törvénytelenül megszállva tartó Cseh Légió alakulatai ellen,
• melynek során a városi polgárság és a hozzájuk csatlakozott honvédalakulatok,
• önerőből felszabadították városukat a cseh megszállás alól.