1956. október 23-án délután a Lengyelország melletti szolidaritási tüntetés meghatározó pontja volt, amikor a békés tüntetők többezres tömege előtt a Bem téren Sinkovits Imre elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dalát.

Sinkovits Imre naplójában is megörökítette a forradalmi eseményt
Sinkovits Imre fantasztikus hatású szavalata a forradalom jelképe lett a későbbiekben.
A színész naplójában is megörökítette, mit érzett 1956. október 23-án – ezt Ablonczy László közölte a Hitel 2006-os számában: „(Kuczka Péter költő) Odaszólt nekem, Imre, (...) szavalj valamit! Egyszerre valami furcsa izgalom vett erőt rajtam. Ilyet még nem éreztem. Fölrohantam a lakásba! A gyerekek, akiket ekkor már hetek óta alig láttam, mert előző nap jöttek meg Vásárhelyről, éppen ebédeltek. Kati (a felesége, a szerk.) a hír hallatára lázba jött – s mint régen ’48-ban Laborfalvi Rózáék – asszonyi kezei kokárdát tűztek kabátomra. Fölkaptam az Ady- és a Petőfi-kötetet, sietve megcsókoltam szeretteimet, s rohantam le a térre.” – Már ott álltam a szobor talapzatán, mikor még egyre áramlott a tömeg. Rövidesen megláttam a színi akadémia csoportját nemzeti zászló alatt. A fiúk felkiabáltak, hogy várjam meg őket. Lassan csend lett, s elkezdtem. Először Batsányi A franciaországi változásokra, majd a Látó című versét mondtam el, utána Petőfi Feltámadott a tengert, Kutyák és farkasok dalát, s a forradalom versét: Ady Endre Felszállott a páva. Végezetül a Nemzeti dalt!
Megrázó volt, a többezres tömeg velem együtt visszhangozta: A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!!! Gyönyörű volt. Életemben ezt a csodálatos érzést még nem éreztem.”
Szemtanú is visszaemlékezett Sinkovits szavalatára
A szavalatra így emlékezett vissza Gömör György, aki maga is a téren hallgatta Sinkovits előadásában a Nemzeti dalt: „Fojtott csöndben hallgattuk, de amikor Sinkovits a refrénhez ért, kitört a fergeteges: „esküszünk-esküszünk-hogy rabok tovább nem leszünk!” – írta a Tiszatáj 2006-ban. Emelkedett, méltóságteljes hangulat volt, a forradalom előszobája már. Aznap hamarosan kivágták a gyűlölt Rákosi-címert a zászlókból, s a lyukas zászló lett a forradalom jelképe. Az emberek demokráciát, szabadságot követeltek és a szovjet csapatok kivonását. Független, szabad, demokratikus Magyarországot.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!