Sinkovits Imre színész, az 1956-os forradalom hőse – naplójában is írt a forradalmi tetteiről

Sinkovits Imre színművész huszonöt évvel ezelőtt, 2001. január 18-án hunyt el, 73 éves korában. Sinkovits Imre nemcsak kiváló színész volt, akinek művészete több nemzedékre is jelentős hatást gyakorolt, hanem az 1956-os forradalomban is fontos szerepet játszott.

Sinkovits Imre Forrás: Fortepan

1956. október 23-án délután a Lengyelország melletti szolidaritási tüntetés meghatározó pontja volt, amikor a békés tüntetők többezres tömege előtt a Bem téren Sinkovits Imre elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dalát.

Sinkovits Imre. Forrás: Fortepan/Hunyady József

Sinkovits Imre naplójában is megörökítette a forradalmi eseményt

Sinkovits Imre fantasztikus hatású szavalata a forradalom jelképe lett a későbbiekben.

A színész naplójában is megörökítette, mit érzett 1956. október 23-án – ezt Ablonczy László közölte a Hitel 2006-os számában: „(Kuczka Péter költő) Odaszólt nekem, Imre, (...) szavalj valamit! Egyszerre valami furcsa izgalom vett erőt rajtam. Ilyet még nem éreztem. Fölrohantam a lakásba! A gyerekek, akiket ekkor már hetek óta alig láttam, mert előző nap jöttek meg Vásárhelyről, éppen ebédeltek. Kati (a felesége, a szerk.) a hír hallatára lázba jött – s mint régen ’48-ban Laborfalvi Rózáék – asszonyi kezei kokárdát tűztek kabátomra. Fölkaptam az Ady- és a Petőfi-kötetet, sietve megcsókoltam szeretteimet, s rohantam le a térre.” – Már ott álltam a szobor talapzatán, mikor még egyre áramlott a tömeg. Rövidesen megláttam a színi akadémia csoportját nemzeti zászló alatt. A fiúk felkiabáltak, hogy várjam meg őket. Lassan csend lett, s elkezdtem. Először Batsányi A franciaországi változásokra, majd a Látó című versét mondtam el, utána Petőfi Feltámadott a tengert, Kutyák és farkasok dalát, s a forradalom versét: Ady Endre Felszállott a páva. Végezetül a Nemzeti dalt! 

Megrázó volt, a többezres tömeg velem együtt visszhangozta: A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!!! Gyönyörű volt. Életemben ezt a csodálatos érzést még nem éreztem.”

Szemtanú is visszaemlékezett Sinkovits szavalatára

A szavalatra így emlékezett vissza Gömör György, aki maga is a téren hallgatta Sinkovits előadásában a Nemzeti dalt: „Fojtott csöndben hallgattuk, de amikor Sinkovits a refrénhez ért, kitört a fergeteges: „esküszünk-esküszünk-hogy rabok tovább nem leszünk!” – írta a Tiszatáj 2006-ban. Emelkedett, méltóságteljes hangulat volt, a forradalom előszobája már. Aznap hamarosan kivágták a gyűlölt Rákosi-címert a zászlókból, s a lyukas zászló lett a forradalom jelképe. Az emberek demokráciát, szabadságot követeltek és a szovjet csapatok kivonását. Független, szabad, demokratikus Magyarországot.

Sinkovits Imre aktív volt a forradalmi bizottságban is

Az 1956-os forradalom alatt nagyon gyorsan megalakultak a  nemzetőrségek és nemzeti bizottságok országszerte. A demokratikus szervezetek élére népszerű, megbízható, elhivatott embereket választottak.

1956. október 30-án megválasztották a Színművészek Ideiglenes Bizottságának tagjává, majd ugyanazon a napon délután a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottság tagjává is. 

Felszólították Magyarország valamennyi színházának művészeit, hogy alakítsák meg mindenütt a színházak forradalmi bizottságait. A bizottság úgy döntött, amíg a szovjet csapatok hazánkban állomásoznak, a színházak zárva lesznek. Követelték az ÁVH feloszlatását és a Rákosi-rendszer bűnöseinek felelősségre vonását. Ezek a követelések országszerte azonosak voltak. 

Sinkovits Imre és Ruttkai Éva. Forrás: Fortepan

Az 1956-os forradalom leverése után a megtorló hatalom – személyesen Aczél György – önkritikára akarta kényszeríteni Sinkovits Imrét, de ő ezt gerinces, egyenes emberként nem tette meg.

 

Sinkovits Imre és a megtorlás
 

A Nemzeti Színház vezetősége fél évre eltiltotta a színjátszástól. Ez azonban nem volt elegendő a kádári megtorlásnak, így áthelyezték a József Attila Színházba. A cinikus döntés végrehajtója Major Tamás volt. Ugyanő, aki Mészáros Ági karrierjét – pont azért, mert szintén részt vállalt a forradalomban – véglegesen derékba törte.
 

Bessenyei Ferenc színművész gondolatai Sinkovits Imréről:

„Imre olyan volt, mint egy tiszta forrás, akit a politika újra és újra megpróbált besározni vagy elapasztani. 1956 után méltatlan helyzetbe hozták, de ő emelt fővel ment el játékgyári munkásnak is, mert tudta: a gerincét nem törhetik el.”

Sinkovits Imre többéves száműzetés után szeretett színházába, a Nemzeti Színházba 1963-ban térhetett vissza. Számos kiváló alakítása közül különösen emlékezetes Sütő András Advent a Hargitán című darabban játszott szerepe. 1986-ban e színdarab nemcsak kiváló irodalmi alkotás volt, hanem határozott kiállás az erdélyi magyarság sorsáért is a falurombolások idején.

Sinkovits Imre és Kubik Anna az Advent a Hargitán című darabban. Forrás: Oszmi Fotótár

Sinkovits Imre:

1. kiváló színészünk volt a XX. században,

2. magyarságát megőrizte a legsötétebb diktatúra idején is,

3. és bátran szerepet vállalt az 1956-os forradalomban.