A gízai nagy piramis tízezer évvel idősebb, mint gondoltuk, állítja egy új kutatás

A Kairó mellett fekvő óbirodalmi nagy piramisokat már az antik időkben is az ókori világ hét csodája között emlegették. Egy meglehetősen ellentmondásos új tanulmány szerint azonban a gízai nagy piramis – Hufu fáraó síremléke, ami a három közül a legmagasabb – sokkal idősebb lehet még az óbirodalmi időknél is. Bár ez a szenzációsan hangzó konklúzió minden bizonnyal felkelti majd a közvélemény érdeklődését, az új tanulmány végkövetkeztetéseivel szemben egyelőre még indokolt az észszerű szkepszis.

A gízai piramisok máig titokzatos építmények Fotó: Nina Aldin Thune Forrás: Wikimedia Commons

Fotó: Wikimedia Commons/Nina

Donini olyan területeken próbálta megvizsgálni az erózió folyamatát, ahol az alapkőzet egy bizonyos ideje már fel volt tárva, és ezt hasonlította össze más területek hasonló kőzetanyagának természetes eróziójával. A kormeghatározás szempontjából az is hasznosnak bizonyult a kutatónak, hogy néhány, Kairóban más építkezéseknél felhasznált kőtömb eltávolításának ismert az ideje. 

Az így nyert adatokon alapuló számítás végeredménye azonban több mint döbbenetes. 

A gízai nagy piramis kőzetanyagának mállását vizsgálva és egy statisztikai modellt alkalmazva Donini azt találta ugyanis, hogy Hufu piramisa 68,2 százalék eséllyel Kr. e. 8954 és Kr. e. 36 878 között épülhetett. A két szélső érték középátlagát alapul véve pedig a gízai nagy piramist Kr. e. 22 916 körül emelhették – állítja a Bolognai Egyetem mérnök-kutatója.

Hufu gízai nagy piramisának 146,7 méter volt az eredeti magassága, a gúla alapéleinek hossza pedig 232,4 méter. A Hufu- vagy Kheopsz-piramis a legnagyobb a három másik gízai piramis, az eredetileg 143,5 méter magas Hafré-, illetve az előzőeknél jóval kisebb, 65,5 méter magas Menkauré-piramis közül.

A három gízai piramis közül Menkauré fáraó síremléke a legkisebb. Fotó: Wikimedia Commons/Kounosu

„Bár a kapott dátumtartományok szélesek, de a következtetések mégis alacsony valószínűséget mutatnak a hivatalos régészeti datálással, ami Kr. e. 2560 körülre teszi a nagy piramis építését. Ezen okok miatt valószínű, hogy Akhet Khufu piramisa körülbelül  Kr. e. 23 000-re datálódik” – összegzi Alberto Donini a kutatási eredményeit.„Ezért valószínű, hogy Kheopsz fáraó csupán felújította a Hufu piramist, magának tulajdonítva a szerzőséget. A Hufu piramison végzett relatív eróziómérésekről szóló előzetes jelentés alapján arra lehet következtetni, hogy Krisztus előtt körülbelül húszezer évvel létezett Egyiptomban egy olyan civilizáció, ami képes volt legalább a Hufu-piramis megépítésére” – állítja a tanulmány szerzője.

 

Egyelőre marad a jelenleg is érvényesnek tekintett kormeghatározás

Ez ugyan egy igen érdekes következtetés, ám ezt nem szabad fenntartás nélkül elfogadni. Maga a szerző, Alberto Donini is hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények jelenlegi formájukban nem tekinthetők pontos kormeghatározásnak, inkább csak becsült adatoknak. 

A Bolognai Egyetem mérnök-kutatója azt is elismeri, hogy tanulmányának számos korlátja akad.

A dolgozat egyik gyenge pontja, hogy a mállás ütemét állandónak, pontosabban egyenletesnek feltételezi, miközben a piramisok körüli környezeti körülmények az elmúlt évezredek, évszázadok során jelentősen megváltoztak. Egyiptomot a múltban a mainál nedvesebb éghajlat jellemezte, és ez az erózió mértékét is jelentősen befolyásolhatta.

A Hufu-piramis mellé épített templom padlózata, háttérben a piramist alkotó kőtömbök, amelyek eróziós kopását vizsgálta az olasz kutató. Fotó: Wikimedia Commons/Olaf Tausch

 Emellett a felületek egy részét beborította a homok, ami szintén a mállás ütemét befolyásoló tényezőnek számít, csakúgy, mint az elmúlt egy-két évszázadban egyre erőteljesebbé váló turizmus, ami jelentősen hozzájárult a piramisok állagának romlásához. 

Alberto Donini következtetései jelentősen eltérnek a piramisok korábbi, számos megbízható módszert alkalmazó kormeghatározástól. 

Eredendően a piramisok datálása évekig tartó fáradságos régészeti munka eredménye volt. „A piramisok korát elsősorban az egyiptomi építészet és anyagi kultúra háromezer éves fejlődésében elfoglalt helyük alapján határozzuk meg. Tehát nem Gíza egyetlen tényszerű ismeretanyagával foglalkozunk” – magyarázza Mark Lehner régész-egyiptológus.

A gízai piramiskomplexum topográfiai térképe. Forrás: Wikimedia Commons/MesserWoland

 „Ilyen például a fazekasság is. Minden Gízában található kerámialelet a Hufu, Hafré és Menkauré korabeli fazekasságra hasonlít, amelyek a piramisokat építő királyok idejéből valók, az Óbirodalom úgynevezett negyedik dinasztiájának idejéből származnak. Ezért is tanulmányozzuk többek között a fazekasságot és azt, hogy ez hogyan változott e széles, mintegy háromezer éves időszak alatt” – mondja Mark Lehner. Majd amikor kidolgozták a modern radiokarbonos kormeghatározást, a piramisoknál talált különféle anyagok elemzésével megerősítették ezeknek a koroknak a pontos datálását. „Például Tutanhamon sírjából származó olyan magokat és növényi anyagot használtunk, amelyek kora nagyon pontosan meghatározott” – mondta Thomas Higham, az Oxfordi Egyetem Régészeti Karának akkori munkatársa a BBC-nek.

A gízai nagy piramis tervezője, Hemiunu szobra. Fotó: Wikimedia Commons/Kingtut

„Felhasználtunk továbbá olyan magokat is, amelyek a szakkarai lépcsőpiramis alatti helyiségből származnak, és Dzsószer fáraó uralkodásának egy adott évére datálhatók.” A szakértők szerint ezek a módszerek ugyanazt az időkeretet veszik alapul a piramisok építésének meghatározásánál is, de ezeket megbízhatóbbnak és a környezeti kitettségre kevésbé érzékenynek tartják, mint Alberto Donini eróziós szisztémáját. Hacsak újabb szakértői értékelés és további tanulmányok nem jutnak ugyanarra a következtetésre, mint Donini, illetve nem cáfolják meg a sokkal megbízhatóbbnak tartott módszereket, akkor igen nagy valószínűséggel nem fogunk a mostanitól eltérő új dátumokat megtudni a piramisok építési idejéről sem.

Az új tanulmány teljes terjedelmében és angol nyelven itt olvasható el.