Hogyan védi Ausztria a magyar munkást?

A közép-európai adópolitika és bérverseny a kétsebességes Európai Unió felé vezet.

A vita hozzászólói: Bakó Beáta, Árva László, Kiss Károly, Csath Magdolna, Dobozi István, Böcskei Balázs, Zgut Edit.

A „nemzetek Európája” szépen hangzik, de a valóságban annyit jelent, hogy a nemzetek, különösen a perifériákon, a neoliberális logika mentén olyan adó- és bérversenybe kényszerülnek, amely a jóléti állam lehetőségének felszámolásával hoz létre magas foglalkoztatottsági számokat. Ez a bérpolitika azonban nem csupán a perifériák, de a centrumországok számára is fölöttébb veszélyes, a keleti tagállamok munkavállalói ugyanis az otthoni alacsony bérek miatt a centrumországokban is alacsony bérigénnyel jelennek meg. Ez vagy a munkanélküliséget növeli (lásd Ausztria), mert a helyi munkaerő nem kap munkát az elvárt bérigényének megfelelően, vagy pedig csökken a helyi munkaerő jóléte is, mert a nyugati munkavállalót is alacsonyabb bérek elfogadására kényszeríti a közép- és kelet-európai versenytársa (lásd Németország).

Mivel e jelenséghez szó szerint Ausztria áll a legközelebb, ráadásul a kiválóan működő osztrák jóléti állam és a közép- és kelet-európai roncstársadalmak, „munkaállamok” közötti különbség óriási, Christian Kern teszi szóvá leginkább a problémát. Egységesebb, szociálisabb, szolidárisabb Európa nem építhető úgy, hogy Budapest vagy Pozsony bér- és adópolitikája éppen ez ellen hat. Amikor Kern korlátozni akarja a keleti munkaerő beáramlását, azért teszi, mert joggal ismerte föl, hogy az osztrák jóléti állam sem finanszírozható tovább, ha a magyar és a szlovák kormány Ausztriát is neoliberális adó- és bérpolitikába kényszeríti bele. Az osztrák jóléti állam éppen azért működik, mert magasak az adók, az osztrákok pedig azért élnek jól, mert jóval magasabb a bérük – sőt, évente tizennégyszer kapnak fizetést és nyugdíjat. A jólétiállamiság azonban súlyos versenyhátrány Ausztria számára egy olyan közegben, ahol keleti szomszédai egyrészről alacsony adókkal és bérekkel magukhoz csábítanak nyugati cégeket, másrészről alacsony bérigényű munkavállalókkal „árasztják el” a nyugati államok munkaerőpiacait.

Ha Kern követeléseiből mindössze annyit látunk, hogy az osztrák kancellár nehezebbé akarja tenni a magyarok munkavállalását Ausztriában, akkor igencsak félreértjük ezt az összetett problémát. Kern arra hívja föl a figyelmet, hogy hosszú távon nem működhet egy olyan Európai Unió, ahol a keletiek egyrészről a nyugatiak támogatásából élnek – Magyarországon a beruházások több mint kilencven százaléka EU-s pénzből valósul meg, az ország mozdulni sem tudna az „elnyomó” Brüsszel nélkül –, másrészről olyan adó- és bérpolitikát folytatnak, amely a nyugat-európai jóléti államokra, az ottani bérszínvonalra veszélyes. Kern ezért azt üzeni: vagy a közép- és kelet-európai tagállamok is elkezdenek jóléti államot építeni, ennek megfelelő bér- és adópolitikával, vagy különben tényleg kívül tágasabb, és a szolidárisabb, egységesebb Európát a magországok teremtsék meg önmaguknak.

Christian Kern a mai Európai Unió helyén nem csupán egy szabadkereskedelmi övezetet látna szívesen, ahol a munkavállalók a multinacionális cégeknek vannak kiszolgáltatva. A magyar kormány azonban azért akar egyre lazább Európai Uniót, hogy a győri munkásnak a jövőben is harmadannyit fizethessen a bajor Audi ugyanazért a munkáért. Kern viszont egyenlő munkáért egyenlő bért szeretne. Tényleg csak ez lehet egy szolidáris Európai Uniónak az alapja, mert különben nyugati jóléti államok és keleti roncstársadalmak állnak egymással szemben. Ha a keleti tagállamok elvetik a jólétiállamiságot – ahogy azt Orbán Viktor rendszeresen meghirdeti –, akkor valóban érdemes megfontolni a kétsebességes Európa gondolatát. Ha a magyar vagy a szlovák kormány nem akar változtatni a bér- és adópolitikáján, akkor a nyugati jólétiállamiság csak olyan korlátozások árán védhető meg, amilyeneket Christian Kern akar jelenleg Ausztriában bevezetni. Ez azonban nem szűkmarkúság a részéről, hanem felhívás a közép- és kelet-európai munkavállalókhoz: ne törődjetek bele a tudatosan alacsonyan tartott béretekbe!

Orbán Viktor ezzel szemben többször is világossá tette, hogy ő a magyar munkaerőt fölöttébb lebecsüli, és egyetlen versenyelőnynek a magyar emberek alacsony bérigényét tartja. Nem Orbán Viktor, hanem Christian Kern, s nem a „nemzetek Európája”, hanem egy szolidárisabb, egységesebb Európai Unió szolgálná tehát jobban a közép- és kelet-európai munkavállalók érdekeit. Ha idén Kern mellé a franciáknál a szociálliberális Emmanuel Macron, a németeknél pedig a baloldali Martin Schulz sorakozik fel szövetségesként, akkor a szolidáris Európa valódi lehetőség lesz. S ekkor már csak a magyarokon fog múlni, hogy Orbán „munkaállamában” vagy egy jóléti Európai Unióban akarnak inkább élni.