A nagyszüleink már nem élnek. Sokunknak a szülei sem. Vagyis felnőttünk. Már vissza tudunk nézni az életünkre. Utolsóként olyanok, kiknek megadatott a kulturális önazonosság. Még minden a miénk. Mondtam az előbb: nagyapám, apám s most már a magam lábnyomába lépve még tudom, hol járok.
Ez a minden. Hogy tudom, kik voltak ők, kik ők, emlékeim, tudásom róluk biztos kapaszkodót nyújt, s elhelyeznek az időben. Az időben elhelyezkedni pedig egyet jelent csupán: tudással bírni a múltról, s viszonyulni hozzá. Elnézem olykor az osztályunkat, mikor együtt vagyunk. Húsz ember, akiket egykoron összeterelt a véletlen. Ha ez a húsz élet egymás őse lenne, s csak ötven évet vennék átlagéletkornak, ezerévnyi múltat jelentenénk. Egyosztálynyi, félosztálynyi élet, s máris parolázhatnék Szent Istvánnal. Hátborzongató.
„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.” (József Attila: A Dunánál)
Ez bújik meg pillanatainkban s ebből rakunk örökkévalóságot. Mert mi még akkor is féljük az Istent, ha esetleg nem hisszük létezését. S mi még tudjuk, hogy a „nem akarok meghalni” elérhetetlen vágy csupán. Míg az „örökké akarok élni” a jelet hagyás kényszere. Mi még akartunk jelet hagyni. S egy sivár, kilátástalan világban varázsoltunk magunknak csodát.
A véleménysorozat első része IDE, a második része IDE, a harmadik része IDE, a negyedik része pedig IDE kattintva érhető el.
1977. Ez a kiindulópont. Megszületett a Charta ’77, Jimmy Carter hivatalba lépett, Madridban összeültek tanácskozni Spanyolország, Olaszország és Franciaország kommunista pártjai, és lefektették az eurokommunizmus alapelveit (ki gondolta akkor, hogy negyven év elteltével az Európai Unió nyugati fele majd lefekteti újra?), a Vörös Hadsereg Frakció tagjai életfogytiglant, Kádár János pedig Lenin-békedíjat kapott (a rendszer szigorúan zárt logikai szerkezetén belül ez fordítva is történhetett volna), a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusán bejelentették, hogy véget ért a kulturális forradalom (a rendszer szigorúan zárt logikáján belül éppen el is kezdhették volna), és a Vasas megnyerte a bajnokságot.