Feltehetjük persze azt a költői kérdést is, hogy sok pénz jönne be az Európai Unióból? És abból tudjuk a hőn áhított nyugati életszínvonalat elérni? Ahhoz képest, amennyit az uniós országok a privatizációból Magyarországon kaszáltak, leépítették a vámokat, megannyi kedvezményt (adó, olcsó iparterület, különleges közigazgatási eljárások) harcoltak ki maguknak meg a nyugat-európai cégeknek, ahhoz képest, amit Magyarország jelenleg kap az Európai Uniótól, az a töredéke annak, amit Magyarország adott a közösségnek az elmúlt évtizedekben. S arról se feledkezzünk meg, hogy Magyarország az uniónak egyidejűleg befizetője is. A folyó egyenleg szerint az kétségtelen, hogy évente többet kapunk vissza, mint amennyit befizetünk. Ám ha a harminc évet együtt nézzük, akkor görbe a tükör. Visszatérve a második negyedéves zuhanásra, sopánkodásra összességében semmi ok: a júniusi részstatisztikák már arról árulkodnak, hogy kezd magához térni a magyar gazdaság és az üzleti életbe is visszatért a bizalom.
Azok a problémák pedig, amelyek 2010 előtt jellemezték az országot – a nagy költségvetési hiány, az államadósság növekedése, a magas infláció, a magas kamatok –, Magyarországon 2010 után folyamatosan jó irányba változtak. Biztos alapokon áll a fiskális politika, és attraktív, valamint hatékony a Magyar Nemzeti Bank működése.
A Matolcsy György vezette jegybank a gazdasági növekedést támogató monetáris politikát hívott életre, szakítva ezáltal egyes, befolyásos körök által megkövetelt filozófiával.
Muszáj sikeresnek lenni: az egy főre jutó GDP az elmúlt évek felpörgése ellenére még mindig harminc százalékkal elmarad az uniós átlagtól, és a bérszínvonalbeli lemaradottságunk is jelentős.
A neoliberális politikai és pénzügyi körök pedig a magyar gazdaságpolitikát hitetlenkedve nézik, miután Magyarországon a gazdaságfilozófiának és a gyakorlatnak a lényege teljesen ellentétes a megkövetelt fősodorral, nem is beszélve az örökös témáról: jogállamnak tűnik-e a Lajtán túlról Magyarország? Damoklész kardja most kétszeresen itt lebeg fölöttünk.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!