Gyurcsány Ferenc a saját lelkiismeretével hadakozik – válaszolta Dömötör Csaba államtitkár a minap a volt kormányfő békülékenyebb parlamenti felszólalására. Gyurcsány Ferenc a politikai haszonszerzés lehetőségét kereste akkor is, amikor a szeretet nyelvén kezdett beszélni – vélte Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ugyanerről.
Mindkettőjükkel egyetértve annyit azért hozzátehetünk, nem éppen a legrosszabb forgatókönyv, ha az egyesülőfélben lévő ellenzék valódi vezetőjéről kiderül, hogy közéleti tevékenységét mérlegre téve, még ha csak karácsonyi múló hangulatának engedve is, de (még) képes a lelkiismeretével hadakozni. Az sem baj, hogy a szeretet nyelvét találja politikai haszonszerzésre alkalmasnak, s ha másért nem, emiatt kér elnézést, ha ő vagy politikustársai valakit indokolatlanul megbántottak volna. Márpedig az ellenfél földönfutóvá tételével való fenyegetéstől a rémisztő képződményezésig bőven akadt ilyesmi, s nemcsak az elmúlt év során. Nem kellene elvenni a kedvét; csak így tovább, az irány jó, hátha egyszer a lelkiismeretével hadakozva eljut a 2006-os rendőrterror áldozataihoz is.
Tiszta nyereség, ha Gyurcsány ájult tisztelői a diktatúra elleni ádáz harcaik közepette néha olyan gondolatokkal is megfertőződnek, hogy „próbáljuk meg értő módon megbeszélni közös dolgainkat”, vagy egyáltalán felmerülhet bennük annak lehetősége, hogy a nagy szabadságküzdelem során „időnként indokolatlanul bélyegezzük meg egymást”. Örüljünk annak, hogy ha halványan is, de ismét bebizonyosodik Antall József igaza: Európában (tetszik, nem tetszik) az ateisták is (bizonyos szempontból) keresztények.
Karácsony ünnepe hasonló töprengésre késztette Hargitai Miklóst, a MÚOSZ nagy tehetségű, ám gyakran vitriolos tollú elnökét is, aki egyébként arról ismert, hogy nem csupán szórványos bérmálások kapcsán lát belülről templomot: „Annyi lehetőség után, amit az engesztelhetetlenségnek adtunk, a megbocsátás is megérdemel egy esélyt.” „Egyiküket sem gyűlölhetjük. Sem a tíz – vagy akárhány – évért, sem a megelőző nyolcért, sem azért, ami még korábban volt.” „Lehetetlennek tűnik” – ismeri el Hargitai, de talán mégis lehetne rá némi esély, ha e harcos egyéniségek csöndes magányukban egyszer végiggondolnák, tényleg jó okuk van-e a vehemenciára, amit egyébként Gyurcsány most maga is indokolatlannak nevez.
