Winston Churchill késő bánata

A fultoni beszéd tulajdonképpen az angolszász politikai vezetők súlyos tévedésének beismerése volt.

Faggyas Sándor
2021. 03. 05. 11:00
Fotó: MTI
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vagyis Churchill már a második világháború (európai) befejeződésének pillanatában utalt a harmadik világháború veszélyére. Ennek elhárításáról részletesen beszélt tíz hónappal későbbi fultoni beszédében. Azt javasolta, hogy a Brit Birodalom és az Egyesült Államok között különleges biztonságpolitikai és katonai kapcsolatokat hozzanak létre, mert senki sem tudja, mit szándékozik tenni Szovjet-Oroszország és nemzetközi kommunista szervezete, sem azt, „hol vannak a korlátai, ha vannak egyáltalán korlátai expanziós és követőket toborzó irányzatainak”. Churchill azt fejtegette, hogy a második világháborút is meg lehetett volna előzni, mert hiszen ő 1939 előtt többször figyelmeztette a világot, hogy mire készül Hitler, de senki nem figyelt oda a kiáltásaira. „Nem engedhetjük, hogy ez még egyszer megtörténjen velünk” – húzott félreérthetetlen párhuzamot a hitleri Németország és a sztálini Szovjet-Oroszország közé.

De ha Churchill ekkora vátesz volt, akkor miért írta azt 1945. május 8-án Sztálinnak: „Erősen hiszem, hogy a brit és az orosz nép barátságától és kölcsönös megértésétől függ az emberiség jövője. Azt akarjuk, hogy annak a siralomvölgynek, amelyet együtt végigjártunk, minden áldozata és szenvedése után most az igaz barátság és a kölcsönös rokonszenv szálaival egybefűzve a győzelmes béke ragyogó napja alatt továbbra is együtt haladhassunk.” Puszta udvariasságból? Vagy akkor még tényleg bízott abban, hogy Sztálinnal, illetve a Szovjetunióval megvalósítható a tartós békés egymás mellett élés? Nem inkább arról van szó, hogy a Roosevelt elnökkel és tanácsadóival szemben – akik erősen liberális-szocialista, rózsaszín függönyön keresztül látták a világot – a kommunista veszélyről reálisabban gondolkodó Winston Churchill is későn kapcsolt? Vagy eleve úgy számolt, mint John Lukacs, a kiváló magyar–amerikai történész, hogy Kelet-Európában kell megfizetni az árat Oroszországnak, amiért hozzájárult Németország legyőzéséhez.

Tény, hogy Churchill a fő ellenségnek Hitlert, illetve Németországot tartotta, amely ellen a britek egy éven át teljesen egyedül, az ő vezetésével hősiesen harcoltak. Saját bevallása szerint még az ördöggel is szövetkezett volna Hitler megsemmisítése érdekében – és ezt meg is tette 1941. június 22-ét követően, baráti jobbot nyújtva Sztálinnak. Akkor már közismert antikommunista múltja ellenére nem számított neki, hogy a szovjet diktátor a német támadásig Hitler barátja volt! Miután azonban megdöbbent és megrettent a németekkel szemben elért szovjet katonai sikereket látván, Churchill a vezérkari főnökével, Sir Alan Brookkal együtt kidolgozta az úgynevezett mediterrán stratégiát. Ezáltal próbálta megelőzni a szovjet behatolást a közép- és délkelet-euró­pai térségbe, de ezt a tervet a ravasz szovjet diktátor az ostoba amerikai elnök támogatásával lesöpörte az asztalról. Az 1943. november végi teheráni hármas konferencián Sztálin és Roosevelt álláspontja győzött, s a Churchill által óhajtott nyugat-balkáni partraszállás és a Trieszt–Ljubljana–Bécs/Budapest vonalon tervezett amerikai–brit előrenyomulás elvetésével eldőlt, hogy Közép-Európa nem a nyugati szövetségesek, hanem a Vörös Hadsereg megszállása alá kerül. Mint utólag kiderült, majdnem fél évszázadra.

Churchill fultoni beszéde tehát őszinte, de elkésett fel- és beismerése volt az angolszász politikai vezetők súlyos tévedésének, Sztálinnal szembeni naivitásának és gyengeségének. Ahogy negyed századdal korábban miniszterelnök elődje, David Lloyd George is későn ismerte fel és be, hogy a magyar békediktátum mennyire igazságtalan, s emiatt „nem lesz béke Közép-Európában”, úgy a második világháború után sem a várva várt, igazi béke, hanem a hidegháború és Európa vasfüggöny általi kettéosztottsága következett. Ebben a fő felelősség kétségkívül Sztálint és Rooseveltet terheli, de a XX. század legnagyobb brit politikusának tartott Sir Winstont sem mentheti fel a történelem ítélőszéke.

A borítóképen: Winston Churchill

Forrás: MTI

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.