Karácsony Gergely – semmibe véve a kormány kérését – nem helyezi ki az alaptörvény bevezetőjét hivatalában, helyére az 1848. március 15-én elfogadott 12 pont plakátjának másolata kerül. Újra elolvastam a preambulumot, és elképzelni sem tudom, hogy az ellenzék fenoménjának mi problémája lehet a szöveggel. Jó lenne, ha számos, nem túl eredeti gondolata mellett ezt is megosztaná az emberekkel. Miután miniszterelnöki ambíciói vannak, ez kötelessége is lenne, de számára ez a fogalom, úgy látszik, ismeretlen, hiszen főpolgármesterként eddig az autósok üldözésén és a ligetprojekt folyamatos ekézésén kívül lényegében semmit sem tud felmutatni a szivárványos, egyarcú ember.
Félek az egykönyvű embertől (hominem unius libri timeo) – írta Aquinói Szent Tamás, de az egyarcú, minden fényképen érzelem nélküli ábrázattal, bárgyú mosollyal föltűnő, a mutáns liberálisok ármádiájába egykor káplárnak ajánlkozó, magasabb pozícióban reménykedő, szó szerint együgyű (egy ügy érdekli: a saját karrierje) ember sem kevésbé veszélyes és káros, már amennyiben hatalmi helyzetbe jut. Miután a választásokat a határozott identitás nélküli, okostelefonjaikat folyamatosan nyomkodva tájékozódó, az általuk látogatott internetes portálok és más médiumok szövegeit tényként elfogadó, többnyire fiatal emberek jelentősen befolyásolják, még az is előfordulhat, hogy hatalmi pozícióba kerül. Erre kevés az esély, de Trianonra sem volt kevesebb. Ha – ne adja isten! – ez történik, súlyos veszteségek árán azt is túl fogjuk élni, mint a tatárjárást.
Budapest főpolgármestere az alaptörvény preambulumával nem, de a 12 pont követeléseivel fenntartás nélkül azonosulni tud. Az utolsó, 12. pont: „Unio. A mohácsi vész után elszakadt Erdéllyel való egyesülés.” Úgy látszik, egyetért a követeléssel, amelyik a maga idejében is elkésett volt, mára megvalósíthatatlan ábránd. Miután nem nyilatkozott az általa továbbra is aktuálisnak vélt követelésekkel kapcsolatban, vélhetően valamennyit továbbra is aktuálisnak tartja, így az Erdéllyel kapcsolatos utolsó pontot is. Ha így gondolja, akkor jobb helye lenne a Hatvannégy Vármegye mozgalom elnöki székében, mintsem Tarlós István foteljében, aki tudta, hogyan kell vezetni a fővárost, ellentétben a baloldal mindent fölfalni szándékozó „kisgömböcével”. Tarlósnak reális programja volt, ismerte a fővárost, támogatta a ligetprojektet, mert világosan látta, hogy az nemcsak Budapest, hanem Magyarország érdeke is.