Ám mindez nem akasztotta meg a kampányát, sőt néhány napon belül jött az újabb hazugság, ami szintén beilleszthető a „diktatúra” narratívába: történt ugyanis, hogy térfigyelő kamerát szereltek a politikus utcájába. Ezúttal azzal haknizta körbe a sajtót, hogy a Fidesz megfigyelteti őt és családját, illetve azokat, akik a házukhoz érkeznek. A sztori végigsöpört a baloldali sajtón. A független, mértékadó és mértéktartó oldal olyan címekkel jelentkezett, mint: „Bejelentette, hogy indul a Fidesz ellen, bekamerázták az utcáját”. Másnapra kiderült: az akkori hódmezővásárhelyi önkormányzat 2017 februárjában (tehát egy évvel korábban) írt ki pályázati felhívást térfigyelő kamera felszerelésére a Bercsényi utcába, ráadásul nem csak oda helyeztek ilyen eszközöket. Mindemellett a Fidesz vagy az önkormányzat nem fér hozzá a kamerafelvételekhez, azokat kizárólag a hatóság tekintheti meg.

A két lebukásban közös, hogy mindkettőről beszámolt a baloldali sajtó, ám közel sem azonos súllyal, mint az eredeti sztoriról, ami sokáig a címlapon virított vezető anyagként. A cáfolatra már nem jutott ekkora hely. Így indult Márki-Zay cirkusza, a balos sajtó lelkes asszisztálásával pedig meg is választották. 

A politikában ismert jelenség a politikai paranoia, amely egy önvédelmi mechanizmus: aki túl magasra emelkedik, annak biztosan lesznek irigyei, akik az ő pozíciójára vágynak, és valószínűleg a háta mögött fúrni fogják az adott közösségben. A politikai paranoia szinte elkerülhetetlen, még ha nem is jellemző mindenkire ennek az állapotnak az állandósága. De olyan azért igen ritkán fordul elő, hogy egy politikus már a karrierje legelejétől rettegésben éljen. Ez a mutatvány azonban sikerült Márki-Zay Péternek, aki 2018. márciusi beiktatása után bekapcsolt diktafonnal járta a hódmezővásárhelyi városháza folyosóit, és így beszélgetett beosztottai­val. Az ügyben még a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is elmarasztalta a polgármestert.

– Nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán kívül – fogalmazott Márki-Zay még az első polgármesteri kampányában. A kijelentés egy forradalom vizionálása kapcsán jött az akkor még polgármesterjelölt szájára, utalva az akasztásokra. A jakobinus hangulat aztán végigkísérte Márki-Zay karrierjét, aki beszédeiben rendszeresen erőszakos hatalomátvételről, Molotov-koktélos forradalomról, Lázár János haláláról és Orbán Viktor meglincseléséről értekezett. 

Mindemellett Márki-Zay Péter a közelmúltban a sokadik rágalmazási perét vesztette el, most épp Lázár Jánossal szemben. Az eljárások már városvezetőként indultak ellene. A perek sorát egy olyan visszataszító kijelentés indította, amelyre nem nagyon lehet hasonló példát találni az elmúlt harminc évből. – Ha önök bemennek a hódmezővásárhelyi kórházba, az életüket kockáztatják – mondta Márki-Zay, s kijelentését a szegedi bíróság pénzbüntetéssel „díjazta”. A város korábbi aljegyzőjének és egy vállalkozónak is sok százezres kártérítést ítéltek meg Szegeden. A verdiktek nyomán Márki-Zay nemhogy megkövette volna áldozatait, hanem egyenesen „fideszes bíróságokról” értekezett. Értik, Szegeden, Botka László városában, ahol az egyik bíró több száz milliós megbízást kapott a férjével közös cégével az önkormányzattól, egy másik pedig 12 millióért vehetett luxuslakást Szeged belvárosában. Nem feltételezek semmilyen elfogultságot a szegedi bírákról, de ha mégis van ilyen, az aligha a Fidesz irányába.

A jakobinus polgármester mindezek mellett 2018-as megválasztása óta stabilan a baloldal egyik vezető arcának számít. Vajon miért?

Miközben jól látható, hogy Márki-Zay Péterrel valami nincs rendben, a polgármester jól kommunikál, és fel tudott építeni maga mögé egy kisebb mozgalmat. Radikális, jakobinus stílusával alig lóg ki a baloldali politikusok sorából, a krumplilóbálós Jakab Péter és a globalista Dobrev Klára mellől.

Időnként politikai helyzetelemzése is rendben van: a legutóbb például arról beszélt az Egyenes beszédben, hogy Karácsony Gergely ellen összefogott Jakab és Dobrev is, akikkel kisebb az esélye a kormányváltásnak – ezek tényszerű állítások. Azt is Márki-Zay javára lehet írni, hogy mindig hajlandó nyilatkozni a sajtónak, hozzá képest Barkóczi Balázs (DK) és Nyakó István (MSZP) – a két párt sajtófőnöke – gyáva alakok.

Mindezek ellenére az erőszakra való felhívás, a paranoia és a hazudozás miatt az az ember érzése, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesterrel valami nincs rendben. Hogy pontosan mi a probléma megnevezése, az a szakemberek feladata.

Szeretném leszögezni, hogy nem kívánom sem lejáratni, sem pedig támadni Márki-Zay Pétert. A kérdésem őszinte, és talán leginkább a baloldali kollégákhoz szól. Tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy Márki-Zay beteg?

A szerző a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa

Borítókép: MTI/Mónus Márton