Amikor Márki-Zay vagy hívei belenéznek ebbe az írásba, azt fogják gondolni, hogy „na, megint le akarják járatni a Pétert”. Talán azt is elsziszegik majd a foguk között, hogy az előválasztási esélyeit akarom csökkenteni. Nekik csak annyit üzenek, hogy bár ez egy véleménycikk, kizárólag objektív tényeket fognak benne találni Márki-Zay Péterről, akinek amúgy az előválasztáson egy csodára van szüksége, hogy a második fordulóba kerüljön – legalábbis a cikk írásának pillanatában.
A címben említett kérdés azután merült fel bennem, hogy az utóbbi hetekben több, Márki-Zay Péterrel készült interjú is megjelent. A kedvencem a Szabad Európán lehozott beszélgetés, ahol a kérdező csak alig cizelláltabban fogalmazta meg szinte minden téma kapcsán: „Szerintem Orbán Viktor nagyon gonosz. Ön szerint még ennél is gonoszabb?” Odaát a baloldali médiamunkásoknak tényleg nem tűnik fel, hogy Márki-Zay Péterrel valami nincs rendben?
Márki-Zay politikai karrierje hazugságok hálójában indult, amelyek nem működtek volna, ha a baloldali média nem karolja fel őket. Azzal kezdte a pályafutását, hogy telekürtölte a baloldali sajtót: kirúgták a munkahelyéről, amint kiderült, hogy a Fidesz ellen indul a választáson. A történet öles betűkkel megjárta az Index, a 444.hu, a 24.hu címlapját és az RTL Klub Híradóját is. Hálás téma: „a diktatúra” a hétgyermekes, keresztény családapát sem kíméli. Márki-Zay hamar lebukott, korábbi munkáltatója, a Legrand Magyarország Kft. jelezte, hogy az elbocsátás a munkahelyi teljesítményére vezethető vissza. Ez persze még csak PR-duma, de az időpontokból egyértelműen kiderült a valóság.
Márki-Zayt 2017 decemberében rúgták ki azonnali hatállyal, 2018. január 5-én jelentette be indulását. De akinek ez sem lenne elég, annak idézzük a politikust: – Megfinanszírozták a kampányomat – mondta Márki-Zay a korábbi munkahelyével kapcsolatban, utalva arra, hogy a kirúgás után jelentős végkielégítést kapott. – El sem indultam volna, ha nem mondanak fel nekem. Ez deus ex machina. Én írtam a főnökömnek egy SMS-t Kálmán Olga műsora után, és megköszöntem neki. Mondom, valószínűleg soha nem tett senki velem olyan jót, mint ő – mondta egy lakossági fórumon a választási kampány során. Márki-Zay tehát néhány napon belül lebukott, majd pár héttel később maga ismerte be, hogy nem mondott igazat, legalábbis nem igyekezett vitatni a sajtóban megjelent állításokat.
Ám mindez nem akasztotta meg a kampányát, sőt néhány napon belül jött az újabb hazugság, ami szintén beilleszthető a „diktatúra” narratívába: történt ugyanis, hogy térfigyelő kamerát szereltek a politikus utcájába. Ezúttal azzal haknizta körbe a sajtót, hogy a Fidesz megfigyelteti őt és családját, illetve azokat, akik a házukhoz érkeznek. A sztori végigsöpört a baloldali sajtón. A független, mértékadó és mértéktartó oldal olyan címekkel jelentkezett, mint: „Bejelentette, hogy indul a Fidesz ellen, bekamerázták az utcáját”. Másnapra kiderült: az akkori hódmezővásárhelyi önkormányzat 2017 februárjában (tehát egy évvel korábban) írt ki pályázati felhívást térfigyelő kamera felszerelésére a Bercsényi utcába, ráadásul nem csak oda helyeztek ilyen eszközöket. Mindemellett a Fidesz vagy az önkormányzat nem fér hozzá a kamerafelvételekhez, azokat kizárólag a hatóság tekintheti meg.
A két lebukásban közös, hogy mindkettőről beszámolt a baloldali sajtó, ám közel sem azonos súllyal, mint az eredeti sztoriról, ami sokáig a címlapon virított vezető anyagként. A cáfolatra már nem jutott ekkora hely. Így indult Márki-Zay cirkusza, a balos sajtó lelkes asszisztálásával pedig meg is választották.
A politikában ismert jelenség a politikai paranoia, amely egy önvédelmi mechanizmus: aki túl magasra emelkedik, annak biztosan lesznek irigyei, akik az ő pozíciójára vágynak, és valószínűleg a háta mögött fúrni fogják az adott közösségben. A politikai paranoia szinte elkerülhetetlen, még ha nem is jellemző mindenkire ennek az állapotnak az állandósága. De olyan azért igen ritkán fordul elő, hogy egy politikus már a karrierje legelejétől rettegésben éljen. Ez a mutatvány azonban sikerült Márki-Zay Péternek, aki 2018. márciusi beiktatása után bekapcsolt diktafonnal járta a hódmezővásárhelyi városháza folyosóit, és így beszélgetett beosztottaival. Az ügyben még a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is elmarasztalta a polgármestert.
– Nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán kívül – fogalmazott Márki-Zay még az első polgármesteri kampányában. A kijelentés egy forradalom vizionálása kapcsán jött az akkor még polgármesterjelölt szájára, utalva az akasztásokra. A jakobinus hangulat aztán végigkísérte Márki-Zay karrierjét, aki beszédeiben rendszeresen erőszakos hatalomátvételről, Molotov-koktélos forradalomról, Lázár János haláláról és Orbán Viktor meglincseléséről értekezett.
Mindemellett Márki-Zay Péter a közelmúltban a sokadik rágalmazási perét vesztette el, most épp Lázár Jánossal szemben. Az eljárások már városvezetőként indultak ellene. A perek sorát egy olyan visszataszító kijelentés indította, amelyre nem nagyon lehet hasonló példát találni az elmúlt harminc évből. – Ha önök bemennek a hódmezővásárhelyi kórházba, az életüket kockáztatják – mondta Márki-Zay, s kijelentését a szegedi bíróság pénzbüntetéssel „díjazta”. A város korábbi aljegyzőjének és egy vállalkozónak is sok százezres kártérítést ítéltek meg Szegeden. A verdiktek nyomán Márki-Zay nemhogy megkövette volna áldozatait, hanem egyenesen „fideszes bíróságokról” értekezett. Értik, Szegeden, Botka László városában, ahol az egyik bíró több száz milliós megbízást kapott a férjével közös cégével az önkormányzattól, egy másik pedig 12 millióért vehetett luxuslakást Szeged belvárosában. Nem feltételezek semmilyen elfogultságot a szegedi bírákról, de ha mégis van ilyen, az aligha a Fidesz irányába.
A jakobinus polgármester mindezek mellett 2018-as megválasztása óta stabilan a baloldal egyik vezető arcának számít. Vajon miért?
Miközben jól látható, hogy Márki-Zay Péterrel valami nincs rendben, a polgármester jól kommunikál, és fel tudott építeni maga mögé egy kisebb mozgalmat. Radikális, jakobinus stílusával alig lóg ki a baloldali politikusok sorából, a krumplilóbálós Jakab Péter és a globalista Dobrev Klára mellől.
Időnként politikai helyzetelemzése is rendben van: a legutóbb például arról beszélt az Egyenes beszédben, hogy Karácsony Gergely ellen összefogott Jakab és Dobrev is, akikkel kisebb az esélye a kormányváltásnak – ezek tényszerű állítások. Azt is Márki-Zay javára lehet írni, hogy mindig hajlandó nyilatkozni a sajtónak, hozzá képest Barkóczi Balázs (DK) és Nyakó István (MSZP) – a két párt sajtófőnöke – gyáva alakok.
Mindezek ellenére az erőszakra való felhívás, a paranoia és a hazudozás miatt az az ember érzése, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesterrel valami nincs rendben. Hogy pontosan mi a probléma megnevezése, az a szakemberek feladata.
Szeretném leszögezni, hogy nem kívánom sem lejáratni, sem pedig támadni Márki-Zay Pétert. A kérdésem őszinte, és talán leginkább a baloldali kollégákhoz szól. Tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy Márki-Zay beteg?
A szerző a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa
Borítókép: MTI/Mónus Márton
