Gondoljunk csak a 2015-ös szilveszteri kölni tömeges erőszakra! Akkor több száz, a közösségi médiában szerveződő, észak-afrikai származású fiatal indult meg egyszerre, abból a célból, hogy a hódítók erejét fitogtatva nőket molesztáljon. Ami sokkolta a nyugati sajtót – meg persze a közvéleményt is –, annyira, hogy öt teljes napon keresztül hallgattak az egészen elképesztő ügyről. Pedig a haladó szerkesztőségekben kizárólag a túltolt feminizmus élharcosainak pozíciójából szoktak írni, de azt is tudjuk, hogy időről időre álvitákat szoktak kezdeményezni olyan roppant fontos kérdésekről, hogy illendő-e a XXI. században megdicsérni egy hölgy külsejét, ruháját és frizuráját, esetleg horribile dictu előreengedni egy ajtóban, tekintettel arra, hogy mindezek egyenként is arra utalnak, hogy a bókolók és udvarias előreengedők részint a középkorban ragadt bunkók, részint úgymond szexisták, akik tárgyiasítják a nőket.

Azonban a szilvesztert Kölnben ünneplő hölgyek azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy azok a férfiak, akik valódi szexuális jellegű bűncselekményeket követnek el, ha és amennyiben valamilyen távoli és egzotikus országból érkeztek, egészen más megítélés alá esnek. Nem ítélik el őket, sőt egyfajta empátiával viseltetnek az irányukban, rájuk egyszerűen nem vonatkoznak az együttélés szigorú szabályai. Megrendítő ezt a fajta képmutatást és kettős mércét tapasztalni.

És most is valamilyen hasonló dolog történik, azzal tetézve, hogy immár a rasszizmus is megbocsátható, elfelejthető, elhallgatható, kicenzúrázható, ha fehérek ellen irányul. Az esszé­író arra is rámutatott, hogy Franciaországban a külvárosok fekete közösségének tagjai több olyan rapelőadóért is rajonganak, akik zenéikben a legbrutálisabb rasszista szövegeket használják. Persze anélkül, hogy bármilyen retorzióra számíthatnának. A hatóságok vagy félrenéznek, vagy a művészi szabadság részének tekintik az alább következő sorokat: „Fel kell akasztani a fehéreket, meg kell gyilkolni őket a fehér csecsemőkkel együtt.” A számot egyébként a migráns hátterű, fehérgyűlölő rapper, Nick Conrad jegyzi, és a művet bárki megtekintheti a YouTube-on.

Bock-Côte ugyan nem ír a haladó sajtó által megbocsáthatónak – sőt kötelezően megbocsátandónak – tartott antiszemitizmusról, de néhány mondat erejéig érdemes arról is beszélni. Nyugat-Európa nagyvárosaiban újabban – 2015-től – elsősorban az Izrael-ellenes tüntetéseken tapasztalható, hogy az arab származású migránsok a zsidókat szidják, és Heil, Hitler!-ezve a náci vezetőt éltetik. Ugyanők számos antiszemita gyűlölet-bűncselekményt is elkövetnek. A jelenség olyan méreteket öltött, hogy a támadásoktól tartva az elmúlt években több ezer zsidó vándorolt ki Izraelbe.

Az a korábban elképzelhetetlen mondat is elhangzott, hogy a biztonságuk érdekében a felekezet tagjai ne hordjanak a nyílt utcán kipát. Ami tényleg egészen döbbenetes, de ami még ennél is sokkolóbb, hogy a nyugati sajtó ezekről az esetekről is mélyen hallgat. Sebaj, mert arra viszont van energiájuk, hogy a zsidó közösség számára teljesen biztonságos Magyarországot vádolják antiszemitizmussal.

Borítókép: Francia rendőr migránsok mellett egy igazoltatás során. Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent